Ennek a kicsit havas, kicsit esős esős napnak az estéjén, amikor összeül a család felidézzük a régi karácsonyi délutánokat, estéket.
A karácsonyfán ma már égősor csillog-villog, de az asztalon táncoló gyertyalángban újra magunk előtt látjuk szüleinket, nagyszüleinket, gyermekeinket régi gyertyagyújtások idején. Eszünkbe jut egy-egy régi családi történet, hagyomány, amit most megoszthatunk a család fiataljaival.
Aztán barátainkra gondolunk, hiszen az életünk velük teljes.
Eldúdolhatunk egy dalt is!
.
Fogadjátok szeretettel Gál Istvánné Sárkány Jolcsi karácsonyi és újévi üzenetét!
Boldog, békés karácsonyt kívánunk minden Olvasónknak, Barátunknak!
Karácsony. A szó felidézi a hosszú téli esték nyugalmát, a csillogó havat, a várakozást, a készülődés izgalmát, a szeretetet, a családot, a karácsonyi ünnepkör mitikus meséit, népszokásait.
"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
(Márai Sándor: Füves könyv)
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben…
A karácsonyi ünnepkör népszokásaiból
Amikor megjelentek az első csillagok, akkor került sor a karácsonyi vacsorára. A karácsonyi asztalt általában csak ezen az egy ünnepen használt abrosszal terítették meg, amely általában tiszta fehér volt, még a szövött vagy hímzett minta is. A gazdasszony a letakart asztalra mindent kikészített, mert a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, mert ennek gonoszűző erőt tulajdonítottak.
A karácsonyi asztal elképzelhetetlen volt hal és beigli nélkül (hiszen bőséget szimbolizáló termésekből készült), de a szép piros alma sem hiányozhatott.
A piros szín az egészség, a kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.
Egyes helyeken vacsora után az asztalon maradt morzsát az asztal sarkára egy kupacba söpörték, leterítették, és a karácsonyi asztal megbontásáig (szilveszterig vagy vízkeresztig) rajta maradt. Másutt a morzsákat nem söpörték össze, hanem az asztalt egy újabb terítővel letakarták az ünnep végéig. A morzsát később különféle betegségek füstöléssel való gyógyítására, ill. termékenységvarázslásra használták, de Magyarország szerte elterjedt volt az a hit is, hogy ebből esznek a családot karácsony éjjel meglátogató természetfölötti lények. Egyes helyeken a karácsonyi morzsa alá pénzt is tettek.
Az este csöndjében elolvashatjuk a három királyok történetét Bitó László feldolgozásában Szyksznian Wanda képeivel illusztrálva.
Halász Judittal pedig dúdolhatjuk a Karácsony ünnepén című dalt.
"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a talákozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt." Hamvas Béla: A barátság (részlet)
Hírlevél
Itt iratkozhatsz fel hírlevelünkre!
Az adatvédelmi törvény értelmében csak akkor küldhetjük el neked a Ganzos Hírlevelet, ha minden mezőt kitöltesz.
Ezt az oldalt azért hoztuk létre, hogy az 1844-es gyáralapítás 165. évfordulója alkalmából 2009. május 16-án Piliscsaba-Klotildligeten tartott baráti találkozó képeit megoszthassuk egymással. Ám azonnal ráébredtünk, hogy sokkal több lehetőség van ebben a blogban, mint csupán fényképek megosztása, cseréje. Szeretnénk a blogot a jövőben ennek a Ganz, MÁVAG, Ganz-MÁVAG hagyományokat őrző, ma már darabjaira szakított közösség összetartó oldalaként üzemeltetni, feliratkozott tagjainknak rendszeresen híreket küldeni. Ezért azt kérjük e nagycsalád tagjaitól, hogy emlékeivel, fényképeivel, bejegyzéseivel, megosztásra váró információival színesítse, bővítse oldalunkat. Kati&Pista
Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon. 2. jav. kiad., Országos Műszaki Információs Központ és KönyvtárBudapest,1992