A "KÉP A FALON" kiállítás megnyitóján 2011. március 26-án

Kedves Barátaink! Kedves Olvasóink!

Tegnap elmentünk a 4. Kép a falon kiállítás megnyitójára a Kertész29-be, hogy megnézzük Koday Laci és még kilenc festőművész közös tárlatát.

Az est a 2009-ben alakult Valaki Alfonz zenekar újszerű, alternatív zenéjével indult. Az est házigazdája Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke volt, aki a képekhez, a zenéhez kapcsolódó verseket illesztett bevezetőjébe.

Ez a kiállítás egy festészeti antológia - Lutter Imre megfogalmazásában - , ahol jól megférnek a falon egymás mellett a látásmódok, a témák, a különböző történetek, ahogy egy kötet lapjain a versek is. És valóban így van!

Gyertek velünk, mert szeretnénk veletek megosztani a megnyitó hangulatát. Érezzétek jól magatokat!

Kattintsatok az alábbi linkre , és hallgassatok meg három dalt a zenekartól!
http://www.pankkk.hu/Valaki-Alfonz/ (Sajnos, valamiért az utóbbi napokban nem elérhetők a számok. Helyette még alternatívabb zenével: http://www.talentometer.hu/nevezettek/valaki-alfonz 2011. ápr.2.)

Szeretettel ajánljuk a megnyitó két versét is!

Varró Dániel: Email

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta

veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,

ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?


Lackfi János: Véletlen

csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten

kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem

koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem

fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten

depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben

könyi szivi nehari

ha tévedtem

lityi-lötyi pasival
azt végleg nem

vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen


Koday Laci és Margitka a megnyitón

Aki eljött a tárlat kora esti megnyitójára a tíz festő 80 képe mellé nemcsak verseket, zenét, de még egy pohár finom bort is kapott.

Útravalóul: Ne felejtsétek el Seres Péter szövegét, mert sokszor nem tartjuk fontosnak, pedig az: „Kérlek, ölelj át, amíg élsz, /mert utána elég nehéz”.

KÉP A FALON: 2011. március 26. 18 óra

Kedves Barátaink!

Itt a tavasz! Kipattannak a rügyek, kibontják szirmaikat a fák: színesbe öltözik a természet.
Színesbe öltözik a Kertész29 Galéria is, mert festő társai mellett Koday László barátunk is kiállítja meséit, történeteit. Újból megcsodálhatjuk egyéni látásmódját, csillogó színeit a „KÉP A FALON” kiállítás-sorozat tavasz tárlatán.

A Galéria a Budapest, VII. kerület Kertész utca 29. sz alatt található. A házat éppen 100 éve, 1911-ben a Löffler-testvérek tervei alapján szecessziós stílusban építették.
Ízelítőül néhány kép Laci munkái közül, hogy kedvet kapjatok!

Reméljük, sokan leszünk ezen a megnyitón is, hiszen most sem kell vidékre utaznotok!

Írjátok már most be a naptárba: Találkozunk 2011. március 26-án 18 órakor Kertész29 Galériában!

(A tárlat 2011. április 9-ig a Galária nyitvatartási idejében ingyenesen megtekinthető.)
Gratis Lacitól: Két virágos alkotás legújabb képei közül.

Petőfi napja: 1848. március 15.

Tegnap elsétáltunk a MÁVAG-kolóniába, a Petőfi-szoborhoz. Felidéztük azokat a pillanatokat, amikor még a mi óvodás gyerekeink szúrták le a szobor mellé a kis zácslókáikat.

Erre a napra és az azt követő történelmi időkre Petőfi Sándor két versével és néhány képpel emlékezzünk!

Respublika

Respublika, szabadság gyermeke

S szabadság anyja, világ jótevője,

Ki bujdosol, mint a Rákócziak,

Köszöntelek a távolból előre!

Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes átkozott neved van,
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban.

Most hódolok, most üdvözöllek én, 
Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,
Ha a magasból ellenidre majd
A véres porba diadallal nézesz.

Mert győzni fogsz, dicső respublika,
Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
Miként egy új, de szent Napóleon
Elfoglalod majd a kerek világot.

Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
Melyben halálos vésznek kardja villog.

Te lész a győző, a diadal-ív 
Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton
Akár a vérnek vörös tengerében!

Szeretném tudni, ott leszek-e én 
A győzedelmi fényes ünnepélyen?
Vagy akkorára már tán elvisz az
Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? –

Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
Barátim, emlékezzetek meg rólam...
Republikánus vagyok s az leszek
A föld alatt is ott a koporsóban!

Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
Siromnál éljent a respublikára,
Meghallom én azt, s akkor béke száll
Ez üldözött, e fájó szív porára.

(Pest, 1848. augusztus.)

1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.

Szégyeneljük szolgaságunk éjét,
Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk.
Álmainkban
Alattomban
Megcsapolták szíveinket,
Hogy kioltsák életünket,
De maradt még a népeknek vére
Annyi, ami fölkiált az égre.

Áll a tenger nagy elbámultában,
Áll a tenger és a föld mozog,
Emelkednek a száraz hullámok,
Emelkednek rémes torlaszok.
Reng a gálya...
Vitorlája
Iszaposan összetépve
A kormányos szíve képe,
Aki eszét vesztve áll magában
Beburkolva rongyos bíborában.

Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona.
Mik ezek itt lábaim alatt?... hah,
Eltépett lánc s eltört korona.
Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk,
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.

Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül,
A kék eget vesszük boltozatnak,
S oltárlámpa lészen benne a nap!

Debrecen, 1848. október vége - november 16.

Olvasásra ajánljuk az 1488 gy.sz. Bobó történetét!

Olvasásra küldünk nektek az Indóház Online oldalon megjelent Kemsei Zoltán rövid kis cikkéből néhány szívmelengető mondatot, és mellé két fotót. (A fényképeket is Kemsei Zoltán készítette.)

„A Kárpát Vasút Kft-t, mint hazánk egyik legújabb vasúti társaságát, 2009-ben jegyezték be. A Nohab-GM Alapítvány által felújított M61 010 pályaszámú „svédacél” üzemeltetési jogát is megkapták, most egy volt iparvasúti Bobóval erősített a cég.

A 449 021 pályaszámú mozdonyt a Ganz-MÁVAG 1970-ben gyártotta, majd Ajkán, az alumíniumipar (legutóbb MAL Zrt.) A25 064-es gépeként üzemelt. A Kárpát Vasút Kft. tavaly vásárolta meg, felújítás után a MÁV vonali mozdonyaival megegyező festésben állt szolgálatba. Első komoly munkáját március 7-ről 8-ra virradó éjjel kapta, Kőbánya-Kispesten a feszültségmentesített szakasz alól tolta ki a vonatokat.”

A teljes cikket és a további képeket az alábbi linken éritek el:
http://www.iho.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4520%3Aujonc-kitolo-kobanyan&catid=1%3Anagyvasut&Itemid=3

Az Indóház Online weblapon találhattok sok más érdekességet is! Jó szórakozást!