A magyar kultúra napja - Január 22.

Kölcsey Ferenc 1791-1838

Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be legnagyobb hatású költeményét, amely később nemzeti énekünk lett. Ennek a napnak az emlékére ünnepeljük január 22-én A magyar kultúra napját 1989-től.

A kéziratot az Országos Szécsényi Könyvtár őrzi.
Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

Ah, hol vagy Magyarok tündöklő csillaga
(Szent István királyrúl - Nota: Regnorum Domica etc.)

Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja,
ki voltál valaha Országunk Istápja.
Hol vagy István király? téged Magyar kíván,
Gyászos öltözetben te előtted sírván.
Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei,
búval harmatoznak szomorú mezzej,
lankadnak szüntelen Vitézlő kezej,
nem szünnek iszonyú sírástúl szemej.
Virágos kert vala híres Pannónia,
mely öntöze hiven Szűz MÁRIA.
Kátholika hitnek bő volt szép virágja,
bé homályosodott örvendetes Napja.
Áh! melly nagy változás minden féle Vallás,
már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás,
mint rósát a hivség ugy a Pannoniát
rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát.
Kertésze e kertnek István király vala,
termesztője ennek ő véle meg hala,
Ennek életében élt a Magyar Ország,
ő halála után lett holt eleven ág.
Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid,
hozzád folyamodunk árva maradékid,
Tekénts István király szomorú hazádra,
fordétsd szemeidet régi Országodra.
Reménségünk vagyon benned, s – Máriában,
mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában,
Még éltedben ennek minket ajánlottál,
és sz: Koronával együtt föl áldoztál.
Te hozzád Mária Sz. István Királlyal,
Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal,
Árva Magyar Ország sírva fohászkodik,
néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik.

A szöveg helye: Dőry kéziratos Énekeskönyv átirata (1763.) (A versszakok kezdőbetűi egy akrosztichont adnak ki: Árvakert.)

Boldogasszony Anyánk

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,

nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

Legkorábbi lejegyzett szövegét Szoszna Demeter, pannonhalmi bencés szerzetes 1715-ös énekeskönyvéből ismerhetjük. A vers szerzője talán rendtársa, Lancsics Bonifác volt. A legrégibb dallamcsírája a Deák-Szentes-féle, lejegyzett egyházi énekeket tartalmazó 1774-es énekeskönvből ismert. 1793-ban már "national cantitio", azaz nemzeti énekként említik írásos források.

90. Genfi zsoltár

(A Digitális Evangélikus Énekeskönyvből)

2011. év első bejegyzése: A legszebb ganzos történet 2010-ben

Január elseje van. Talán arról kellene írni, hogy miként alakult az évezredek során az évkezdet, vagy számvetést készíteni az elmúlt évről, de majd máskor.
Kaptunk a múlt évben egy e-mailt, ami leveleket, személyes találkozásokat, telefonbeszélgetéseket eredményezett. Szeretnénk veletek megosztani most ezt a történetet, ami megmelengette szívünket, könnyeket csalt a szemünkbe, és úgy éreztük, ha csak ennyi történt, már megérte!
Két levelet teszünk közzé, az érdekeltek beleegyezésével. Olvassátok szeretettel!

"Kedves Ganz-MÁVAG-osok!

Örömmel lapozgattam végig lapjukat, ami nagyon tetszik, és igazán jó ötletnek találom.
Életemben csak egyszer jártam a Ganz-MÁVAG falai között, 13 éves koromban az iskolámmal, pályaválasztás előtti gyárlátogatás alkalmával, de az életem, sorsom tulajdonképpen itt kezdődött.
Érdeklődnék, hogy hátha van még az idősek között, aki emlékszik még az alábbi személyekre:
(Itt megpróbálom leírni úgy, hogy érthető legyen mindenkinek.)
Anyukám: Pálinkás Mária, targoncás, vékony alkatú, barna hajú, kedves, mosolygós.
Jelenleg Rákoscsabán él.
(Olyan targoncával járt, amin elől kellett állni, és úgy kormányozni. Gondolom, testsúly áthelyezésű kormányzású volt.)
Azt nem tudom, hogy mikor kezdett ott dolgozni. Talán 1953-tól, egészen 1968 novemberéig, mikor húgom megszületett (anyáról féltestvérem). Édesapja, Bezák Lajos, aki a kovácsműhelyben dolgozott.
Édesapám: Virágh Sándor, esztergályos, a Ganz-MÁVAG néptánc csoportjában táncolt.
Úgy tudom, hogy egészen 1969 februárjáig, 33 éves korában történt tragikus haláláig (nem üzemi baleset) ott dolgozott. Jó képű, magas, szőkés ember volt.
Édesapám testvér öccse: Virágh Kálmán, szintén esztergályos és néptáncos, ő 1956-ban disszidált.
Jó kiállású, magas, szőke ember volt akkoriban. Jelenleg Németországban él.
Nevelő apám: Bezák Lajos, kovács.
(Nagy fenéklemezeket kovácsolt.)
Magas, szőke, erős testalkatú ember volt, sajnos, már nem él.
Életében csak egy munkahelye volt, a Ganz-MÁVAG, már a háború ideje alatt is ott dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. (1980?)
Én Virágh Mária vagyok, 1958-ban születtem.
Anyukámnak vannak régi május elsejei, gyári felvonulási képei, amiket őrizget, de más nincs.
Nagyon sokat jelentene nekem, ha valaki emlékezne rájuk, és megosztaná velem az emlékeit.
Azt már nem is merem remélni, hogy fotó is előkerüljön valakiről.
Kívánok mindenkinek jó egészséget és további jó munkát.
Köszönettel várom esetleges jelentkezésüket.
Tisztelettel: Virágh Mária"

"Kedves Marika!

Engedje meg, hogy bemutatkozzak Önnek.
Kovács Bélának hívnak és 1967-ben jöttem a Ganzba, abba az üzembe, ahol az Ön nevelőapukája is dolgozott.
Ismertem az Apukáját, de nem egy csoportban dolgoztunk, viszont Kovács Lajos, akivel hosszú éveken keresztül egy csoportban és egy munkaasztalnál dolgozott, ma is itt dolgozik. Ő az, aki az Ön Apukáját a legjobban ismerte, így valószínűleg napokat tud róla mesélni Önnek.
(Itt olvasható Kovács Lajos elérhetősége.)
Remélem, tudtam valamennyit segíteni Önnek.
Üdvözlettel:
Kovács Béla"

Azonban erre a szép történetre árnyékot vet, hogy van egy tartozásunk Tokai Andrásnak, aki ezt írta Facebook-os üzenőfalunkra:

„Én csak szemben laktam a Simor, később Vajda Péter u. 43-ban, de a Fater, Tokai Károly az '50-es években rúgott pár gólt a Ganz színeiben. Emlékszik rá valaki? Különben a motorvonat-fejlesztésen dolgozott, Egyiptom és Argentína számára készítettek ezüstszínű luxus motorvonatokat. Némelyik ma is jár "magari" néven Alexandria és Kairó között.”

Sajnos, eddig nem találtunk az ismerőseink között olyant, aki emlékezne rá. Talán most valakinek eszébe jut, hogy él még valahol valaki, aki emlékezhet rá. Segítsetek!

Ne felejtsétek Hornyák Ervin barátunk által talált gyönyörű Hunfalvi Pál idézetet: "Történettudás nélkül ki foghatja fel tisztán a jelent? S kinek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt, mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge?

Szilveszter - Új év

Ismét eltelt egy év! Este a vacsora után iszunk egy pohár bort, felidézzük az év legszebb emlékeit. Éjfélkor pezsgőt bontunk, azzal köszöntvén az új évet. Rokonok, barátok jönnek, telefonálnak, hogy minden jót kívánjanak a következő évre:

Adjon az isten bort, búzát, barackot,

Szőrös farkú malacot,

Üvegünkbe feneket, hogy mulassunk eleget.

Szekerünkbe kereket, hogy mehessünk eleget,

Boldog új esztendőt kívánunk a házbeli családnak!

Kedves Olvasóink! Szeretettel küldünk most két verset nektek!

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten

szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet,
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Horváth László: Boldog újévet kívánok!

Boldog újévet kívánok,
Mellé boldogságot szánok.
Nyílt szembe néző arcokat,
Nem alattomos harcokat.

Az álarcokat levenni,
A kártyákat most kitenni,
Utolsó órák az évből
Mit értünk el az ó évből.

Osztani kell a lapokat,
Úgy ahogy év a napokat.
Nem haraggal kivágni azt,
Mit egy év emlékként ragaszt.

Nyílt őszinteség az segít,
Azon kit meleg szív hevít.
Nem indulat mi elragad,
Ne hagyd, lásd könnyen el magad.

Elmondani azt mi nyomaszt,
Jövőben maradó grimaszt.
Itt kell kijátszani hamar,
Különben üreget kapar.

Befészkeli magát mélyen,
Helyébe vidámság éljen.
Kopog az új, rohan felénk,
Ki tudja mit tár elénk.

Nem zavarom e sorokat,
Forgatom soká poharat.
Jókedvvel köszöntsön az év,
Fejünkbe ne szökjön a vér.

Bocsássuk meg más vétkeit,
Fogyasszuk ó év étkeit.
Ne ömlengjünk, cselekedjünk,
Minden rosszat elfeledjünk.

Ürítsük a pohár tartalmát,
Segítsük ó év nyugalmát.
Legyen vidám a társaság,
Kezdődjék meg a vígasság.

Egész évben csak vigadjon,
Céljai felé haladjon.
Éljen békés szeretetben,
Az eljövendő években.

(1987. 12. 21.)

Laci gyönyörű fafaragásait megnézhetitek az alábbi linken:
http://horifarago.5mp.eu/web.php?a=horifarago&o=fUjNu0Jh0v

Bort, búzát, békességet!

  

Boldog új évet!

Karácsony ünnepén

Karácsony. A szó felidézi a hosszú téli esték nyugalmát, a csillogó havat, a várakozást, a készülődés izgalmát, a szeretetet, a családot, a karácsonyi ünnepkör mitikus meséit, népszokásait.

 

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
(Márai Sándor: Füves könyv)

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben…

A karácsonyi ünnepkör népszokásaiból

Amikor megjelentek az első csillagok, akkor került sor a karácsonyi vacsorára.  A karácsonyi asztalt általában csak ezen az egy ünnepen használt abrosszal terítették meg, amely általában tiszta fehér volt, még a szövött vagy hímzett minta is. A gazdasszony a letakart asztalra mindent kikészített, mert a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, mert ennek gonoszűző erőt tulajdonítottak.

A karácsonyi asztal elképzelhetetlen volt hal és beigli nélkül (hiszen bőséget szimbolizáló termésekből készült), de a szép piros alma sem hiányozhatott.

 

A piros szín az egészség, a kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Egyes helyeken vacsora után az asztalon maradt morzsát az asztal sarkára egy kupacba söpörték, leterítették, és a karácsonyi asztal megbontásáig (szilveszterig vagy vízkeresztig) rajta maradt. Másutt a morzsákat nem söpörték össze, hanem az asztalt egy újabb terítővel letakarták az ünnep végéig. A morzsát később különféle betegségek füstöléssel való gyógyítására, ill. termékenységvarázslásra használták, de Magyarország szerte elterjedt volt az a hit is, hogy ebből esznek a családot karácsony éjjel meglátogató természetfölötti lények. Egyes helyeken a karácsonyi morzsa alá pénzt is tettek.

Az este csöndjében elolvashatjuk a három királyok történetét Bitó László feldolgozásában Szyksznian Wanda képeivel illusztrálva.

Halász Judittal pedig dúdolhatjuk a Karácsony ünnepén című dalt.



Békés, boldog karácsonyt!