2010. november 9., kedd

Szeptemberi történet

2010 szeptemberében a korábbi évek hagyományai szerint, baráti találkozót szerveztünk. Az „előkészítő bizottság” ahogy illik, összeült, és megbeszélte a teendőket.
Eljött a várva várt nap, 2010. szeptember 11-e, és elindultunk a találkozó színhelyére a szigetszentmártoni Ganz-Horgásztanyára. Az időjárás nem volt igazán kegyes hozzánk: bár nem volt hűvös, de az eső egész nap csepergett. Minket ez nem zavart: örültünk, hogy látjuk egymást, hogy találkozunk!

Délután kettőkor köszöntésekkel kezdődött 8. hagyományőrző találkozónk. Ezután Kovács Gabi átadta  ajándékunkat Berecz Laci bácsinak, a Ganz Horgász Egyesület elnökéne: az új kultúrterem díszítésére olyan régi  fotókat hoztunk, melyeken Ganz-MÁVAG gyártmányok láthatók. 

Az első csapatfeladatot az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” közmondásunk jegyében oldották meg a versenyzők.
Beszélgettünk, felidéztünk régi történeteket, miközben Nyári Pista barátunk felügyeletével és önkéntes kukták, meósok közreműködésével elkészült a marhapörkölt is.

Jó étvággyal fogyasztottuk el a vacsorát! Senki sem maradt éhen!
Meglátogatott minket Beczkay Sándor, a horgász egyesület ügyvezető elnöke is.
Ezután következtek a vidám ügyességi számok, amelyek még több mosolyt és nevetést csaltak az arcokra: a lányok megmérettek a szögek és a kalapács használatában,

a fiúk pedig a fakanálpólóban.

A csapatok összemérték erejüket a „pingponglabda fakanálon” versenyszámban is.
A „Fordítsd meg, de ne lépj le róla!” sok fejtörést igényelt.









A csapatversenyek között a beszélgetéseket néhány percre meg-megszakítva műveltségi kérdésekre válaszolhattak a versenyzők, erősítve csapatukat, de volt lehetőség táncra és dalra is.
Ekkor következett az este bemutatója: A Ganz Horgász Egyesület elnöke, Berecz László és egyik tagja, Tolvaj Endre megmutatták, megtanították nekünk, hogyan kell sikeresen pecázni!


A példa után a csapatok is összemérték erejüket a házi horgászversenyen!
Majd a nap eredményhirdetése következett. Négy aprócska serleggel jutalmaztuk a négy legkiemelkedőbb teljesítményt.
A nap legaktívabb versenyzője Szörényi Jutka,

a legjobb szakács Nyári Pista volt,


a két legjobb horgásznak Berecz László és Tolvaj Endre bizonyult.
Így érkeztünk az est meglepetéséhez és fénypontjához: baráti körünk egy serleget kapott Berecz Lacitól és Tolvaj Banditól. A serleget 1955-ben nyerték el a Vagongyár focicsapatával.

A serleget ezután minden olyan eseményre magunkkal visszük, ahol barátainkkal találkozunk. E nap emlékére mindenki egy kis kalapácsot vihetett haza.









A két csapat között csak egy pont különbség volt. A győztes csapat képviselője jutalmul – Berecz Laci bácsi segítségével – felvághatta a találkozó tortáját, hogy közösen elfogyaszthassuk.


Beszélgetéssel, tánccal, dallal folytattuk ez estét, és Szántó Gyuri is meglátogatott minket.


















Reggelre kisütött a nap. Rendrakás, takarítás után szép, őszi napsütésben indultunk haza, azzal a bizonyossággal, hogy jövőre veletek ugyanitt!
 
Utóhang
A horgászmesterség tanítása nemcsak a játék kedvéért volt! Íme, lássátok a követendő példát!
Tolvaj Endre 2010. november 2-án kifogta a dunai óriáspontyok egyikét! 
Tolvaj Bandi a "pontyocskával" 2010. november 2-án

A mérlegelés
Gratulálunk!   Gratulálunk!   Gratulálunk!

2010. november 3., szerda

A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA

Ma, a Magyar tudomány napján nem Széchenyiről, nem a Magyar Tudományos Akadémiáról, nem 1825. november 3-áról írok nektek, hanem valami másról.
„Egy tartósan keményített kéregöntvény készítéséhez való vegyi keményítőszer leírása. Ez a fémes antimon (Antimonium Regulus) alkalmazásán alapul, amelyet finomra őrölnek, és ebből vízzel bevonóanyagot készítenek, amellyel a vaskokillákat bekenik, majd megszárítják, és miután a kokillákat hozzávetőlegesen 100 Reaumor-fokra melegítették, a formákat összerakják, és a folyékony vasat beleöntik. A megszilárduláskor azokon a helyeken, ahol a kokillákat a fenti speciális szerrel bekenték, üvegkemény felület adódik, amely 2, 3 akár 4 vonal mélyen behatol és a kerék futófelületének olyan tartós keménységet ad, amilyent más módon ilyen tökéletesen nem lehet előállítani, és ez a szer a keréknek az ábrán bemutatott konstrukciójával karöltve képezi találmányának lényegét.

Bécs, 1857. május 1-jén.

Ganz Ábrahám, a budai vasöntöde tulajdonosa”

A fenti sorokat az Osztrák Szabadalmi Hivatalban őrzött szabadalmi leírásban olvashatjuk.

Ha azt gondoljátok, most Ganz Ábrahámról, a munkásságáról, a találmányairól, a sikeres iparosról olvashattok, akkor is tévedtek.

A mai napon az iskoláról írok nektek, a mi iskolánkról, a Ganz Ábrahám Kéttannyelvű Gyakorló Szakközépiskoláról és Szakiskoláról.

Felismerve, hogy a világszínvonalú gyártáshoz nem elég sok jól képzett értelmiségi alkalmazott, de kiváló kétkezi szakemberekre is szükség van, ezért a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár RT 1894. október 15-én megnyitotta a saját tanonciskoláját 124 növendékkel, három évfolyamon. Kezdetben a tanoncok a munkások között dolgoztak a műhelyekben, csak az elméleti oktatás történt máshol.
1908-ban négy tantermet kaptak a tanoncok. Az új iskolában laboratórium, szertár és tanári szoba is volt. Az elméleti tárgyakat fővárosi tanítók és gyári tisztviselők tanították a már 450 fős tanonciskolában. A műhelylakatosok, az öntők, a gépmunkások és a mintaasztalosok szaktárgyait 1920-től külön tanműhelyben oktatták, és az addigi 9 helyett 12-13-ra emelték az elméleti órák számát.
Az 1922-23-as tanévben bevezették a géptan, osztályfőnöki óra, polgári ismeretek, történelem, valamint a gépipari gyakorlatok tantárgyakat.
Az iskola 1950-től a gyár  249-es (később hídgyári) épületének második és harmadik emeletén működött (Kőbányai út 23.), majd 1987-től az egész épület az iskola rendelkezésére állt 1999-ig, amikor az első fővárosi iskolaracionalizálás keretében, ill. a gyár szétesésének megindulás miatt is átköltözött a XIX. kerületi Üllői útra.

A több mint 110 éves iskola ma is arra törekszik, hogy régió iskolái között kivívott helyét, hírnevét öregbítse, a megszerzett tudást továbbadja, hogy a fiatalok olyan készségekkel, képességekkel felvértezve léphessenek ki az iskola kapuján, amelyek egész életük során segítik majd őket. A jövő, a nemzet jövője is az iskolapadokban dől el. A mai fiatalok a holnap építői, a holnap felnőttjei.
Milyenek is ezek a fiatalok? Felsorakozhatnak-e Ganz Ábrahám, Mechwart András, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly mögé? Úgy gondolom: igen. A teljesség igénye nélkül néhány szakmai verseny győztesét, helyezettjét szeretném most bemutatni nektek.

A Pro/ENGINEER oktatási kategóriájának győztese 2009-ben Balogh Bence és Wehli Gellért lett, sugárhajtómű saját tervezésével és kivitelezésével. (Felkészítő tanár: Bertha Mária)
Wehli Gellért már 2007/08-as tanévben is a UNITIS Pro/ENGINEER díj Oktatás kategóriájában I. helyezés ért el. (Felkészítő tanár: Bertha Mária)

Ugyanebben tanévben ,,AUDI kreactivity 2008" innovációs versenyen Czövek Róbert, Träger Bence és Zaddach Flórián a második helyet szerezte meg. (Segítőik: Meleghegyi Gábor 11.K és Balogh Bence 13/RC)












Még mindig ez az év: a Szakmacsoportos érettségi tárgyak Országos Versenyén Horváth Gergely 2. helyezést ért el. (Felkészítő tanárai: Mészáros Attila, Szabó Rózsa)

A 2008/09-es tanévben a Szakma Kiváló Tanulója Verseny (SZKTV) fényező-mázoló komplex tanulmányi versenyen Bebők Miklós I. helyezett lett.(Felkészítő tanára: Dobler József)

Charles Babbage AUTOCAD (Gépészet szakmacsoport technikus szakképesítései) versenyt 2009-ban Jambrik László nyerte meg. (Felkészítő tanára: Berta Mária)

A Bánki Donát Emlékbizottság az ifjúság számára 2008 őszén pályázatot írt ki Bánki Donát születésének 150. évfordulója alkalmából két kategóriában: Bánki Donát munkáinak maketteken történő bemutatására, illetve tevékenységének írásban, vagy képi megjelenítésben történő illusztrálására. A versenyen Balogh Bence, Czövek Róbert és Homonnai Zoltán Bánki vízturbina modelljéért I. díjat kapott. Ez egyik legszebb eredmény, mert nyílt versenyben, egyetemistákat megelőzve lettek elsők a középiskolásaink. (Felkészítő tanárok: Zavaczky Antalné, Müller György) Ha Bánkon jártok, a Bánki Donát emlékkiállításon nézzétek meg a pályamunkájukat!











2010 áprilisában a CAD-CAM informatikus kategória döntőjét Dobó Alex, a fővárosi Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola és Szakiskola kihelyezett tagozatán a Ganz Ábrahám Kéttannyelvű Gyakorló Szakközépiskola és Szakiskolában tanuló diák nyerte – aki emellett megkapta a legjobb háromdimenziós alkotást létrehozó versenyzőnek járó különdíjat is. (Felkészítő tanára: Bertha Mária)

Szent-Györgyi Albert szavaival zárom soraimat: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

Csak egy kérdés maradt: Hol fognak ezek a fiatalok dolgozni? Hol fogják tehetségüket, tudásukat, újító szellemüket kamatoztatni? ...Gellért már tanít az iskolánkban.

2010. november 1., hétfő

Mindenszentek - Halottak napja

A Mindenszentek, november elseje, a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, örömünnep, míg november másodika, a halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből általános népi megemlékezéssé.
A Mindenszentek napjában két ünnep olvad össze: a kelta újév és a keresztény minden üdvözült lélek napja.

1. A kelták hitvilága szerint a Napisten volt a munka és a pihenés jelképe, a gazdag termés biztosítója. Az újévet minden év november elsején ünnepelték, mely a nap uralmának végét, illetve a sötétség és a hideg uralmának kezdetét szimbolizálta. A kelták hite szerint ilyenkor Samhain, a Napisten a halál és a sötétség fogságába került. Erre a napra a termést már be kellett takarítani, és megfelelő módon el is kellett raktározni a télre. A hiedelem szerint Samhain október 31-én összehívta a halottakat, akik különböző formában és alakban jelentek meg előtte. A papok tüzeket gyújtottak, áldozatokat mutattak be, reggel pedig a parazsat szétosztották a családok között, hogy az új tűzzel távol tarthassák a halottakat, elűzhessék a hideget.
2. A keresztény ünnep kezdetei is messzire nyúlnak vissza: már a IV. századi Szent Efrém szíríai egyházatyánál olvashatunk róla (373), nem sokkal később Aranyszájú Szent János is megemlíti (407). Az ünnepet ekkor még május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg. A görög egyházban ennek a vasárnap neve ma is Szentek Vasárnapja. Az ünnep a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. A megemlékezés napjaként a VIII. században (741-ben) III. Gergely pápa idején jelent meg először. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette, 844-ben.
 A halottak napja későbbi eredetű. Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban, hamarosan sokfele megülték ezt a napot is, majd a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, és az értük való közbenjárás a tisztító tűz katolikus hittételén alapszik. Lelkileg vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
Az őszi tüzes ünnephez kapcsolódó szokások: a sírokon a Purgatórium tisztító tüzét jelképező gyertyákat, mécseseket gyújtunk. Ezek a pislákoló gyertyafények nemcsak melengetik a szegény, fázós lelkeket, hanem segítik a véletlenül kiszabadult lelkeket, hogy visszatalálhassanak a sírjukba, ne kísértsék az élőket.

 A magyarlakta területeken ilyenkor kimentek a temetőkbe, rendbe tették a sírokat, virágokkal, koszorúkkal díszítették a halottak emlékére.

A néphit szerint ez azért is fontos, hogy a halottak szívesen maradjanak a nyughelyükön. Sokáig tartotta magát az a hit is, hogy elsejéről másodikára virradó éjszaka a halottak a templomban miséznek, majd amíg a harang szól, hazalátogatnak. Ezért sok helyen szokás volt az asztalon kenyeret, sót és vizet hagyni a számukra, sőt, minden helységben gyertyát gyújtottak, hogy a halottak ne tévedjenek el a házban. Egyes helyeken a sírokra vitték ki az ételt.
A népi hagyomány szerint erre a hétre munkatilalom is vonatkozott: nem volt szabad a földeken dolgozni, hogy ne háborgassák a halottakat, de nem volt szabad mosni, meszelni, káposztát savanyítani sem, helyette őröltek, kukoricát morzsoltak.

Egy másik néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát sem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

A Mindenszentek napi litánia II. Szentek segítségül hívása részből idézek itt két könyörgést, mindkettőben magyar szentekhez fordulhat a hívő lélek.

Papok és szerzetesek

Szent Antal,
könyörögj érettünk!
Szent Benedek,
könyörögj érettünk!
Szent Bernát,
könyörögj érettünk!
Szent Ferenc és Domonkos,
könyörögjetek érettünk!
Aquinói Szent Tamás,
könyörögj érettünk!
Loyolai Szent Ignác,
könyörögj érettünk!
Xaviéri Szent Ferenc,
könyörögj érettünk!
Páli Szent Vince,
könyörögj érettünk!
Vianney Szent János,
Könyörögj érettünk!
Bosco Szent János,
könyörögj érettünk!
Árpádházi Szent Erzsébet,
könyörögj érettünk!
Szirénai Szent Katalin,
könyörögj érettünk!
Ávilai Szent Teréz,
könyörögj érettünk!
Límai Szent Rózsa,
könyörögj érettünk!

Világiak

Szent Lajos király,
könyörögj érettünk!
Szent István király,
könyörögj érettünk!
Szent László király,
könyörögj érettünk!
Szent Imre,
könyörögj érettünk!
Szent Mónika,
könyörögj érettünk!
Istennek minden szentjei,
könyörögjetek érettünk!
Már este van. A temetők is lassan elcsendesednek, csak az emlékezés gyertyái, mécsesei világítanak.
Elcsendesedik a lélek is. Azokra szeretteinkre gondolunk, akik már nincsenek közöttünk: rokonokra, barátokra. Felidéződik egy kép, egy szó, egy mondat, egy mozdulat.

Aki nem tud kimenni szeretteihez a temetőbe, otthonában gyújhat gyertyát...


Elolvashat egy verset...

Greg Scheider: Ne állj meg sírva...

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárnysuhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj meg hát sírva nyughelyem előtt!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!

Meghallgathat egy dalt...