2012. április 8., vasárnap

HÚSVÉT

Kedves Barátaink!
A tegnapi esős, borongós napot mára felváltotta a napsütés, bár a szél még fúj, és kicsit hideg van. De ha kitekintünk az ablakon a természet már végérvényesen jelzi: tavasz van.Virágoznak a gyümölcsfák, a kora tavaszi hagymás virágaink már díszben állnak, és a fák is bontogatják leveleiket.










Ma, Húsvét napján nem a keresztény mitológia eseményeit szeretnénk felidézni, hanem inkább a tavaszi ünnepkörhöz tartozó tojásról írnánk, amely ősi kultikus szimbólum számos nép hitvilágában, a miénkben is. 
A tojás az élet hordozója, magában rejti a múltat, a jelent és a jövőt.  A magyar hímes tojások jelképrendszere a kereszténység előtti időket idézik. Fontos, hogy ellentétben a szomszédos népekkel, a kereszténység felvétele után sem adtak őseink keresztény tartalmat a tojást díszítő motívumaiknak.











A hímes tojásainkon szereplő jelek a régi magyar élet és hitvilág minden fontos mozzanatát tükrözik. Sőt, az ősi, kultikus jeleket a Kárpát-medence minden magyarok által lakott vidékén használják - napjainkban is. A messzi múltból származó, erősen absztrakt rajzokban azonban ma már nehezen ismerhető fel a pásztorkodás, lovas élet, természet, örök élet, termékenységvarázslás, bajelhárítás és a világmindenség ábrázolása. 
Néhány jelkép a hímes tojásokról: 
A kör: a teremtő Isten jelképe, nincs kezdete és vége. A kör kettéválasztása megadja az eget és a földet
Svasztika, ősi napkerék: az élet örök forgására utal
A kéz: óvó, bajelhárító jel
A tölgyfalevél (meander): a családi összetartás
Kakastaréj: termékenység
A kos a nap, a megújulás jele
A leggyakrabban használt szín a piros, ebből ered a hímes tojás másik neve a piros tojás. A mágikus piros a vér és a tűz színe. A megújulás, a szerelem, a tavasz, az öröm, a szabadság, a kicsírázó élet jelképe. A piros szín szerencsét hoz, és óv a betegségtől, a tűztől. Varázsereje miatt akkor is használják a nevet, amikor a piros szín teljesen hiányzik. Ezzel is magyarázható, hogy őseink és a rokon népek jelekkel ellátott piros tojást tettek a halottak kezébe (pl.: a kiszombori hun-avar temető női sírja).
A díszítés legősibb módja a karcolás. A növényi anyagban megfestett tojásra éles szerszámmal, - kés, üvegdarab - karcolják a varázsjeleket.
Hagyományos, általánosan elterjedt az írott tojás. Írókával meleg viasszal írják a mintát a szobahőmérsékletű tojásra és utána mártják a festékbe. 
Szintén régi eljárás a metszés. A viasszal megírt tojást ecetben vagy savanyúkáposzta-lében áztatják órákig, ami a megírt terület kivételével elmarja a tojáshéj felét.
Magyar jellegzetesség a patkolt vagy vasalt hímes tojás. Apró fém tárgyakat, patkókat szegeznek a tojáshéjra. 
Hogyan fessük a tojásokat színesre?
Piros:
Festőmályva (Althaea rosae var.nigra) Ma is termesztik. A virágok szárított szirmait a Herbária boltjaiban megvásárolhatjuk. Attól függően, hogy a festőlé savas vagy lúgos, a kapott szín más és más lesz.
Vöröshagyma héja. Igen elterjedt. A tömény, kihűlt főzettel barnáspiros tojásokat készíthetünk. Timsó hozzáadásával gyönyörű napsárga színt kapunk.
A lilahagyma héja sötétbarnára fest.
Sárga:
Vadalmafa vagy kerti almafa fiatal ága és rügye. Ehhez is kell timsó.
Barna:
Vadalmafa és vadkörtefa kérge vegyesen + timsó
 Veres és lila hagyma héja vegyesen. Ebbe nem kell timsó.
Zöld:
Zöld búza főzete
Fekete bodza zöld bogyói
Fekete áfonya levele és zöld termése
Lila:
Nyárfa (Populus-félék) virága + timsó
Tárogató kökörcsin virága (Pulsatilla patens mill.) + timsó
Kék:
Csillagvirág (Scilla cernua red.) + timsó
Cserszömörce forgácsa spirituszban áztatva, majd vízzel hígítva
Fekete:
Tölgyfagubacs forgácsának főzete + timsó 
Bodza érett termése. Adalék: fahamu + timsó
Talán nem áll most mind rendelkezésetekre? A nyáron gyűjthetitek az erdőket, mezőket járva a különböző bogyókat, festőanyagokat, hogy egy év múlva a legszebb színű tojások adhassátok a locsolóknak.Vigyázat: Védett növényeket gyűjteni nem szabad!

De addig?
Süssetek mézeskalácsból tojásokat! A hagyományos karácsonyi mézeskalácsból kivágva és tojásfehérjével díszítve. A vállalkozóbb kedvűek süthetik a vásári mézeskalácstésztából, majd pirosra színezve kerülhet rá a fehér díszítés.

Segítségként:
Monoriné Rohlik Erzsébet: A varázserejű hímes tojás
Antalné Tankó Mária: Gyimesi írott tojások
Makoldi Sándorné: Magyar hímes tojások
Mosonyi Éva. Hímes tojások
Békés ünnepet!
 

2012. április 7., szombat

Nyugdíjas találkozó a Ganz Holdingban - 2012

Újból eljött a tavasz, és eljött a várva várt nyugdíjas találkozó napja is, 2012. március 2-a. Az előkészítés motorja most is Gáthy Barnabás, Süveges László és Szamosvölgyi Tibor voltak. természetesen nem szabad megfeledkeznünk technikai segítőjükről Borköles Éváról sem.
Néhány képet itt láthattok Unger Joli és Turbéky Pista fotóiból.










A fotók egy-egy pillanatot örökítenek meg, egy pillanatnyi varázst.










Akik ott voltak, azoknak felidéződnek a közös pillanatok, akik nem voltak ott, azoknak egy kicsit mást üzennek a mosolygó arcok, a régi ismerősök.











A varázshoz kulcsot most is készített Sárkány Jolcsi. Nézzétek meg a videóját!


Köszönjük Jolcsi!

A többi képet az alábbi két linken tekinthetitek meg:




2012. március 17., szombat

Előzetes és fontos!

Kedves Barátaink!

Szeretettel értesítünk titeket, hogy sokak kérésére,
mindannyiunk örömére - immár 4. alkalommal -
megrendezzük Piliscsaba-Klotildligeten
2012. június 2-án
a nagy ganzos találkozót!
Újra várunk mindenkit a Simonek Művekben,
akinek valamilyen kötődése van gyárunkhoz,
a Ganzhoz, a MÁVAG-hoz,
a Ganz-MÁVAG-hoz!
Várunk mindenkit,
azokat is, akik már voltak velünk,
azokat is, akik most jönnek először,
hogy találkozzanak régen látott munkatársakkal,
ismerősökkel, barátokkal, hogy néhány órát
vidáman, csak a szépre emlékezve együtt töltsünk.
Most még csak jegyezzétek meg az időpontot,
írjátok be piros tollal a naptárotokba,
hogy ez a nap - 2012. június 2. -  a találkozó napja!
Értesítsétek, hívjátok egymást,
hiszen nem mindenki internetezik!
A pontos részleteket később fogjuk megírni,
és csak akkor kell majd jelentkezni is!

1848. március 15. margójára


Dsida Jenő: Psalmus hungaricus (részlet)

„Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele!”

 


Magyarország ezeréves történetében először 1848-49-ben a Habsburg-ház elnyomásával szemben kitört magyar forradalom és szabadságharc mondta ki a piros-fehér-zöld zászló törvényes használatát.


1848-dik évi XXI. törvénycikk a nemzeti Színről és az ország Czímeréről:
1. A nemzeti és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképeken újra fölvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületeknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és az ország czímere használtassék. Egyébiránt a kapcsolt részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország czímere mellett saját színeiket és czímerüket is használhassák.


Miért éppen piros-fehér-zöld a magyar nemzeti lobogó. A vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.

„Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!”
                              (Dsida Jenő: Psalmus hungaricus, részlet)