Karácsony ünnepén

Karácsony. A szó felidézi a hosszú téli esték nyugalmát, a csillogó havat, a várakozást, a készülődés izgalmát, a szeretetet, a családot, a karácsonyi ünnepkör mitikus meséit, népszokásait.

 

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
(Márai Sándor: Füves könyv)

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben…

A karácsonyi ünnepkör népszokásaiból

Amikor megjelentek az első csillagok, akkor került sor a karácsonyi vacsorára.  A karácsonyi asztalt általában csak ezen az egy ünnepen használt abrosszal terítették meg, amely általában tiszta fehér volt, még a szövött vagy hímzett minta is. A gazdasszony a letakart asztalra mindent kikészített, mert a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, mert ennek gonoszűző erőt tulajdonítottak.

A karácsonyi asztal elképzelhetetlen volt hal és beigli nélkül (hiszen bőséget szimbolizáló termésekből készült), de a szép piros alma sem hiányozhatott.

 

A piros szín az egészség, a kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Egyes helyeken vacsora után az asztalon maradt morzsát az asztal sarkára egy kupacba söpörték, leterítették, és a karácsonyi asztal megbontásáig (szilveszterig vagy vízkeresztig) rajta maradt. Másutt a morzsákat nem söpörték össze, hanem az asztalt egy újabb terítővel letakarták az ünnep végéig. A morzsát később különféle betegségek füstöléssel való gyógyítására, ill. termékenységvarázslásra használták, de Magyarország szerte elterjedt volt az a hit is, hogy ebből esznek a családot karácsony éjjel meglátogató természetfölötti lények. Egyes helyeken a karácsonyi morzsa alá pénzt is tettek.

Az este csöndjében elolvashatjuk a három királyok történetét Bitó László feldolgozásában Szyksznian Wanda képeivel illusztrálva.

Halász Judittal pedig dúdolhatjuk a Karácsony ünnepén című dalt.



Békés, boldog karácsonyt!