"Itt van a szép, víg karácsony"

Boldog, békés karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak, barátunknak, ismerősünknek!

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe

lépeget a fák közt.

Én is, ládd én is, ládd,

hóban lépegetnék,

ha a jeges táj fölött

karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt

nagy könyvből dalolnék

fehér ingben, mezítláb,

ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga

mennybolt alatt járnék,

körülvenne kék-eres

halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék

fönn a messze Holdban.

Fagyott cinkék helyébe

lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,

ha karácsony volnék,

vagy lagalább utolsó

fia-lánya volnék.

Dsida Jenő: Itt van a szép víg karácsony

                                                     

Itt van a szép, víg karácsony,                                                             

Élünk dión, friss kalácson:                                                   
mennyi fínom csemege!                                                    

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága                                                            

csillog-villog: csupa drága                                                    

szép mennyei üzenet:                                                   

Kis Jézuska született.

                                                         

Jó gyerekek mind örülnek,                                                          

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat                                                          

minden szívet átitat.

                                                          

Pásztorjátszók be-bejönnek                                                          
és kántálva ráköszönnek                                                        
a családra. Fura nép,                                                          
de énekük csudaszép.
                                                    
Tiszta öröm tüze átég                                                          
a szemeken, a harangjáték                                                 
szól, éjféli üzenet:                                                 
Kis Jézuska született!

November 3. - A Magyar Tudomány Napja

Gróf Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen 1825. november 3-án birtokainak éves jövedelmét -60 000 forintot - a Magyar Tudós Társaság céljaira ajánlotta fel.
1996-ban a Magyar Tudósok Világtalálkozóján erre az eseményre emlékezve megállapodtak arról, hogy november 3-a A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA lesz. 1997-től ez a nap a magyar tudományos élet ünnepnapja. 2003-ban pedig a magyar országgyűlés hivatalosan is a magyar tudomány ünnepévé emelte november harmadikát.

Ganz Ábrahám, a magyar nehézipar egyik megteremtője 195 éve született

Ganz Ábrahám 195 éve 1814. november 6-án született a svájci Unter-Embrach

községben, sokgyermekes kántortanító fiaként. Ácsmesternek tanult először,

majd Zürichben öntőinasnak állt.
A kor szokása szerint tapasztalatgyűjtő útra indult, megfordult különböző német, francia, osztrák és olasz öntödékben. Az út során megszerzett tudással felvértezve érkezett 1841 augusztusában Pestre, ahol részt vett a József Hengermalom Társulat gőzmalmának szerelésében, majd később a vállalat öntödéjében első öntőmester is lett.
1844-ben alapította meg Budán saját öntödéjét. 1853-tól gyártotta a kéregöntésű vasúti kerekeket. Öntési technológiáját, megoldásait szabadalmaztatta, és 1853-1866 között 86 074 darab kéregöntésű kereket adott el 59 vasúttársaságnak. Különböző gyártmányaival több világkiállításon nyert díjat (Párizs - 1855, London – 1862, Svájci iparmű-kiállítás -1967), munkássága elismeréseként 1863-ban Pest díszpolgárává választották.1865-ben pedig a császár személyesen fejezte ki legmagasabb elismerését.
A Ganz-gyár 1854-ben 60, 1857-ben 106, 1867-ben 371 munkást foglalkoztatott. Ganz Ábrahám sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas és betegpénztárt létesített.
1867 novemberében ünnepelték a százezredik kéregöntésű kerék gyártását. Három héttel az ünnepség után Ganz tragikus körülmények között meghalt. Sikerei csúcsán, Pest és Buda köztiszteletben álló polgáraként hunyt el.

Bővebben itt olvashatsz Ganz Ábrahámról:
http://amiganzunk.blogspot.com/2009_05_01_archive.html

Halottak napja

November 1-je Mindenszentek napja a katolikus egyházban. Kezdete a IV. századba nyúlik vissza, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 844-ben. A halottak napja (november 2.)későbbi eredetű, 998-ban kezdődött a bencés rendnél Franciaországban, a XIV. századtól egész Európában elterjedt. Mi is kimegyünk halottainkhoz a temetőkbe. Szeretteink sírjára tesszük a megemlékezés virágát, mécsesét.

Arany János szavai jutnak eszünkbe: „Nem hal meg az…”

És az a néhány sor, amit a minap olvastunk, sajnos, szerző nélkül: ,,Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékük csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok..."

Nem minden barátunk sírjához tudunk elmenni, de gyertyát gyújthatunk értük:

Meghallgathatunk néhány dalt is:

http://www.youtube.com/watch?v=gkNd14GO4x0 Komáromi Pisti: Búcsú
http://www.youtube.com/watch?v=5yu2F6789PA Alex Tamás: Csak a jók mennek el
http://www.youtube.com/watch?v=IwflFF5MGiU&feature=related Edda: Lelkünkből

És elolvashatunk egy verset:

Greg Scheider: Ne állj meg sírva...

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárnysuhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj meg hát sírva nyughelyem előtt!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!
Ezt az oldalt a barátság, a szeretet hozta létre. A következő Halász Judit dalt - Bródy János szövegével - barátainknak ajánljuk: azoknak, akik még velünk vannak, és azoknak, akiknek emlékét őrizzük.
Itt hallgasd meg a dalt, és dúdold te is velünk!

http://video.xfree.hu/?n=frontin%7C7c2d0f54f79930f35d85468dc48495b6

Semmi sem tökéletes

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
ha elfelejtenéd, elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges,az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod - elvisz a szél

Birtalan Ferenc három gyönyörű sorával zárjuk bejegyzésünket:

„borzongsz barátom
amikor halnak a fák
de tudd születnek is”

Ez is még egy nyári hír: Múzeumban a metrónk!

Augusztusban kaptam egy kedves tanítványomtól az alábbi levelet, amit most ti is olvashattok.

"Jó napot Kati néni!

Csak gondoltam megosztom Kati nénivel, hogy a Ganz metrót a Kőér utcai kocsiszínből átvitték Szentendrére. De csak a 400-as szerelvényt. Én is ott lehetettem a kísérésen. Ha érdekli Kati nénit, mutathatok pár képet, amiket fotóztam.


Tessék elképzelni, a 6 metró kocsiból csak egyet akarnak megtartani: a 400-ast. A többit szét akarják vágni. De reméljük, nem fogják, ugyanis írtak a metrósok az Örökségvédelmi hatóságnak már. Egy képet küldök ízelítőként.
Tessék írni, ha kell még kép!

Csókolom! További szép nyarat!
Üdv: B. Z."

Ennyit a mi metrónkról: ma múzeumi tárgy. Azonban túl rossz mégsem lehetett, ha arra érdemes, hogy a múzeumba kerüljön.
Az én kérdésem: Ha már a múzeum a sorsa a magyar metrónak, akkor miért nem az egész szerelvény?

És a múzeumi hely:

Amivel adósok vagyunk: 59. Vasutasnap

Vége van a nyárnak, de szívünket még mindig boldogság járja át, ha az 59. vasutasnapra gondolunk!

1951-től augusztus, 1961-től pedig július második vasárnapján köszöntjük a vasutasokat. Az idén immár az 59. Vasutasnapot ünnepelhettük.

Az idei ünnep számunkra is nagy örömet hozott! Régi barátaink, munkatársaink közül - akik ma a MÁV Zrt. dolgozói - ketten is magas kitüntetést kaptak.

KISS BÉLA (MÁV Zrt. közlekedési szakértő) a Közlekedésért érdemérmet vehette át.

HALÁPI FERENC (MÁV-GÉPÉSZET Zrt., dízel- és villamosmozdonyjavítás-vezető) a Vasút szolgálatáért kitüntetés bronz fokozatában részesült.
Gratulálunk nekik, és velük együtt azoknak, akik ezen a napon munkájukért elismerésben részesültek!

A kitüntetettek teljes névsora megtalálható a Népszabadság 2009. július 11-i, szombati számában, vagy az alábbi linken: www.magyarkozlekedes.hu/content/view/1458/33/

Az érdeklődők a kitüntetettek fényképeit a http://vasutfoto.hu/VASUTASNAP linken tekinthetik meg.

Kedves Barátaink!

A Ganz-MÁVAG Felvonógyárban dolgozott valaha Horváth László népi fafaragó iparművész, akinek 2004. december 4-én a Pest megyei önkormányzat munkássága elismeréseként a "Pest Megye Művészetéért" díjat adományozta.


Nézzétek meg a honlapját! Remélhetőleg, többen is ismeritek őt személyesen!

http://horifarago.5mp.eu/web.php?a=horifarago&o=fUjNu0Jh0v

Illusztráció nélkül - olvasásra

Kassai Ferenc: Mérnök nélkül nincs jövő

Ma van 150 esztendeje, hogy megszületett Bánki Donát, gépészmérnök-feltaláló, a magyar műszaki értelmiség mindmáig talán legnagyobb alakja, akit bizton a mérnöki hivatás eszményképéül állíthat az utókor. A születésnap jó alkalom arra, hogy a mérnöki hivatás mai helyzetéről, a mérnökszakma nehézségeiről, presztízsvesztéséről és a műszaki utánpótlásképzés égető gondjairól szóljunk.

Bánki Donát olyan műszaki alkotó volt, aki egyben látta a kutatást, a gyakorlati munkát és az oktatást, akiben a szakmai tudás emberséggel és szerénységgel párosult. Műegyetemi tanárként ő vezette be a gépészmérnökök oktatásába a gyakorlati képzést, laboratóriumokat építtetett és tervezett a kutatómunkához. Ennek gyümölcseként építette meg 1902-ben - korát messze megelőzve - az elsőkerék-meghajtású automobilját.
A mérnöki hivatás ma nem örvend különösebb megbecsülésnek a társadalomban. Vannak mérnökök, akiket elismernek - anyagilag, esetleg kitüntetésekkel -, de a fiatalok jelentős része nem szívesen választja a mérnöki hivatást, annak ellenére sem, hogy ebben a szakmában gyakorlatilag nincs munkanélküliség.
Vajon miért ilyen csekély a lelkesedés? Talán túl sokszor esik szó a problémákról, balesetekről, környezetkárosodásokról? Talán a kemény egyetemi munkáról, a sok matematikától félnek? Vagy a szakma eredményeiről nem értesül a nyilvánosság? Ha így van, erről mi magunk is tehetünk, talán nem elég hangos a szavunk, nem elég erős az érdekérvényesítő képességünk.

Pedig kellene és lehetne is beszélni sok mindenről! Hiszen a modern magyar történelemben a műszaki értelmiség kiemelkedő szerepet játszott. Gondoljunk csak arra, hogy Széchenyi Istvánék reformnemzedékében milyen szép számmal akadtak olyan gyakorlati műszaki emberek, akik az ideákat rögtön kőben, fában, vasban tudták megfogalmazni, valósággá változtatni. Maga Széchenyi is felismerte, hogy a gondolatokat körzővel, vonalzóval kell nyomatékosítani, azaz a kézzelfogható világban is alkotni, teremteni kell. Mindig hangoztatta, hogy a reformkorhoz a tiszteletbeli magyar mérnök, az angol Clark Ádám, vagy Vásárhelyi Pál munkássága éppúgy hozzátartozik, mint az övé, vagy nagy ellenfeléé, a szómágus Kossuth Lajosé. A Magyar Tudományos Akadémia és más budapesti épületek, a Lánchíd, a folyószabályozások mind-mind az egykori magyar műszaki értelmiség tehetségét dicséri. De folytathatjuk a sort Jedlik Ányossal, Ganz Ábrahámmal, Mechwart Andrással, a Déri-Bláthy-Zipernowsky hármassal és még nagyon sok nagyszerű mérnökkel. Erre a történelmi hagyományra bátran lehetne építeni.
A magyar műszaki értelmiség szakmai felkészültsége azóta is világszínvonalú, noha a körülmények enyhén szólva nem a legrózsásabbak. Most is, ma is így van ez. Felkészültségünket, tudásunkat, tapasztalatunkat ebben a hazában szeretnénk kamatoztatni, s az ország eminens érdeke, hogy használja mérnökei szilárd és megbízható tudását. Vissza kell szerezni a mérnöki munka presztízsét! Ennek érdekében nem takaríthatjuk meg a vitákat sem az irányító hatóságokkal, sem a politikával. A műszaki értelmiség szellemi kapacitásának, a szürkeállományban rejlő innovációs képességnek a kihasználatlansága megbocsáthatatlan luxus az ország irányítói részéről.
Régi vesszőparipám az utánpótláskérdés égető gondja: ahol csak módomban állt, hallattam a szavam ebben az ügyben. A felsőoktatás látványos expanziója az 1990-es években nem járt együtt átfogó tartalmi, szervezeti megújítással. A részleges szervezeti reformok nem voltak elégségesek a felsőoktatás és a gazdasági szféra közötti kapcsolatok erősítéséhez, és a felsőoktatásnak az innovációban betöltött szerepe sem bővült. Nem valósult meg kellő mértékben a gyakorlatban a dolgozók bevonása az egyetemi oktatásba, sem az oktatók bevonása a gyakorlati feladatok megoldásába. Nem ösztönözték az egész életen át tartó tanulás korszerű formáinak széles körű bevezetését.
Most már a huszonötödik órában járunk! A szakember-utánpótlás tartós gondokkal küzd a felsőoktatástól egészen a szakképzésig. Ennek egyenes következménye, hogy romlott a mérnöki munka megítélése. A szakképzés minőségének javítása valamennyi szinten elengedhetetlen feladat. Ebből nem engedhetünk, ha Bánki Donát szellemiségét és erkölcsi erejét a magunkénak akarjuk. Neki is a folyamatos tanulás és tanítás volt az ideája. Aki nem tanul és a tudását nem hagyományozza át, azon túllép az idő.
Az ország egy világválság következményeivel küszködik. A válságkezelés hatékony formája az EU által biztosított fejlesztési források kihasználása. E pénzek többsége a közcélú létesítmények építésébe áramlik, munkalehetőséget teremt, megpezsdíti a környezetet. Mérnökeink szerint mindenekelőtt a városrehabilitációs projekteknél vannak kiaknázatlan területek; ezeknél meg kell oldani az energiahatékonysági problémákat, van feladat bőven a közlekedésszervezésben és a környezetvédelemben is. Ezek mind-mind fajsúlyos mérnöki feladatok az előkészítéstől kezdve a tervezésen és kivitelezésen át a használatba vételig.
De ugyancsak nagy lehetőség volna, hogy az építőipar fejlesztése révén teremtsünk munkalehetőségeket azok számára, akik kívül rekedtek a munkaerőpiacon. Ez a szektor munkát kínálhatna a szakképzetlen társadalmi csoportoknak is, visszavezethetné őket a munka világába, alkalmat adhatna továbbképzésükre is. Ez utóbbi persze már társadalmi-szociológiai feladat, de az építőiparban a műszaki értelmiség nélkül egy lépést sem lehet tenni.
A mérnökök készen állnak, hogy az ország javára hasznosuljon a tudásuk.
(A szerző a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke)
Megjelent: Népszabadság, 2009. június 6.

Kedves Ganzosok, MÁVAG-osok, Ganz-MÁVAG-osok!

Még egyszer Piliscsaba-Klotildliget!

Sajnos, nem használjátok a „megjegyzés” rovatot, a 185 főből csak ketten oldották meg eredményesen ezt a feladatot. Ezért kénytelenek vagyunk idemásolni néhány mondatot, levelet azok közül, amit május 16-a után írtatok – csupán az archiválás kedvéért. Igazán jól estek a szép szavak, de a célunk most az, hogy megmutathassuk ezen az oldalon mindenkinek azt az oklevelet, amit ennek a szép napnak a kitalálója, Nyári Pista kapott a találkozón. Nélküle valóban nem jöhetett volna létre ez a nap, és nagyon köszönjük, hogy kitalálta nekünk.

Először az idézetek:

„Szervusztok!
Köszönöm lehetőségét annak, hogy részt vehettem a 165 éves találkozón.
Szerintem emberfelettit teljesítettetek. Minden jelenlévő elragadtatással beszélt a szervezésről!
Azt hiszem, hogy azok kedvéért, akik most nem jöttek el, és már jelezték, hogy megbánták a távolmaradást, jövőre is szerveznetek kell egy hasonló találkozót.
Kiss Béla”

„Nagyon szépen köszönjük. KÖSZÖNJÜK , HOGY OTT LEHETTÜNK, ÉS EGY ÉLETRE VALÓ ÉLMÉNYBEN LEHETETT RÉSZÜNK. Üdv: Menyhárték”

„Köszönjük a rendezést, jól éreztük magunkat, várjuk a folytatást. Üdv: Nemes Márton”

„Nagyon jól sikerült találkozó volt. Köszönjük a szervezést, és a szervezéssel járó sok munkát, a kis ismertető lapot. Ha mód van rá, ezt ahogy hallottam, szívesen akár évent megismételhetnénk. Dobos Katalin”

„Kedves Szervezők, Kati és Pista!Még nem volt alkalmam megköszönni Nektek és minden szervezőnek a jól sikerült találkozót, és azt az igazán remek „A mi Ganzunk” oldalt a 400 képpel és a sok érdekességgel. Már több régi Ganz-osnak elküldtem, aki nem tudott most eljönni. Remélem jövőre ők is ott lesznek. Nagyon jó volt a találkozó. Még egyszer köszönet érte. A munkátokhoz további sok sikert kívánok. Üdvözlettel: Unger Károlyné”

„Kedves István! (Nyári Istvánnak) Hálás szívvel köszönöm a lehetőséget, hogy a szombati összejövetelen részt vehettem. Nagyon jól éreztem magam és jó volt újra látni a régi munkatársakat. Amennyiben hasonló lesz, úgy kérlek, értesítsél, hogy amiben tudok, segíthessek. A Kövesdi Pityunak is megírtam. Beazonosítás végett küldöm a képemet, mert hát sokan voltunk, és nem emlékezhetsz mindenkire. Szép napokat, jó egészséget! Szeretettel: Steller Ibolya”


„Szia! (Szász Lajosnak)
Böngésztem egy kicsit. Mind hülye, aki nem volt Piliscsabán. Én is! Gratulálok a szervezőknek. Köszi a tájékoztatást! Üdv: Mné Zólyomi Juli”

Íme Nyári Pista oklevele:

Most pedig amit annyira vártok!

Két kis link!

Az egyik Pólya Tibi fényképeihez vezet (ő volt, aki "hivatásszerűen" fotózott), a másik pedig Bús Pali találkozós képeihez.

http://picasaweb.google.com/polyatibi

http://picasaweb.google.com/buspal/GanzBuli2009#

Kellemes időtöltést, jó nézegetést!

150 éve született Bánki Donát

A Veszprém megyei Bánkon (később Bakonybánk) 1859. június 6-án született Löwinger Donát néven, szülőfaluja nevét húszévesen vette fel.

Körorvos édesapjának felügyelete mellett magántanulóként végezte el az elemit és részben a gimnáziumot, amelyet végül Budapesten fejezett be. 1876-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki karára, s még egyetemistaként díjat nyert a gázmotorokról készült tanulmányával. 1880-ban végzett mérnökként, de az oklevelet csak 3 év múlva kapta meg.

Első munkahelye a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyár volt, ahol műszaki díjnokként alkalmazták.
1882-ben került a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárba, ahol konstruktőrként, majd osztályvezetőként, legvégül főmérnökként dolgozott. Ő tervezte a Boráros tér felett működő Duna-parti gabonaelevátort, ötletei, javaslatai révén valósult meg a gyakorlatban is a Mechwart-féle forgóeke, tervezett vasúti váltókat, fordítókorongokat, tetőszerkezeteket, turbinákat.

1888 és 1896 között Csonka Jánossal közösen szabadalmak egész sorát nyújtották be a gázmotorok és a belsőégésű motorok korszerűsítésére. Újítás a petróleum-motorokon címmel már 1893-ban szabadalmaztatták a karburátort, fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. A következő években a Ganz-gyár sorozatban gyártotta a Bánki-Csonka motorokat. Közben Bánki 1894-ben önálló szabadalmat is benyújtott egy nagynyomású robbanómotorra, amelyet 1898-ban víz-befecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Volt szabadalma motorkerékpárra, elsőkerék-meghajtású autóra és gőzturbinára is.
1898-tól a Műegyetem tanáraként dolgozott tovább, 1900-tól a hidraulika-tanszéket vezette; érdeklődése a folyadékok áramlása és a turbinák felé fordult, és néhány év alatt e területen is nemzetközi szaktekintéllyé vált.

Az első Bánki-Csonka féle postaautó

Tudományos munkájáért 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjával tüntette ki. 1898-ban a szokásos pályáztatás nélkül kinevezték a Műszaki Egyetem professzorának és tanszékvezetőjének, de tanácsadó maradt a Ganz Gépgyárban. 1903-ban szivattyú-telep szabadalmat jelentett be, 1905-ben bemutatta gőzturbina-elméletét. 1917-ben ismertette új a kettősátömlésű vízturbinát, amelyből több százat legyártottak, néhány még ma is működik. Utolsó nagyszabású terve, az 1918-ban megálmodott dunai Vaskapu erőmű a történelmi események miatt nem valósulhatott meg.

A Pallas Nagy Lexikona szerzőinek egyike volt 1893-tól.
1909-1912 között a Magyar Mérnök és Építész Egylet gépészeti szakosztályának elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Halála után a vízturbináért (1926) az MTA nagydíjával tüntették ki. Nevét több oktatási intézmény illetve a 131763-as számú Donátbánki kisbolygó is viseli. Emlékére a Gépipari Tudományos Egyesület 1955-ben díjazással egybekötött, 3 fokozatú évenként kiosztott műszaki kitüntetést alapított.

A Farkasréti-temetőben helyezték örök nyugalomra

2009. június 5-én tiszteletére a Magyar Posta Bánki Donát portréjával díszített bélyeget bocsátott ki 3000 000 példányban.

Források: Origo (http://www.origo.hu/auto/20090606-banki-donat-munkassaga.html), Magyar Posta

A felhők közül

"Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe." (Petőfi Sándor)

Mi is most felrepülünk: és íme, a mi gyárunk!



Ha szeretnél még nézegetni, megtudni, hogy van-e valami a tolópadon, vagy mennyi kocsi parkol a gyárudvaron, akkor a Google Earth program http://earth.google.com/intl/hu/thanks.html oldalán megtalálhatod.
Sok más érdekességet is tartogat a program, például ha akarsz, elmehetsz egy virtuális földkörüli útra is!

Néhány kép a MÁVAG gőzmozdonyaiból

Turbéky Pista készítette számotokra az alábbi két tablót.

Akit érdekel, annak még egy kis földalatti és metró történelem a következő linken:

http://picasaweb.google.hu/turbeky/Kollazsok#

Kedves Munkatársak!

Aki nem vett részt a jubileumi találkozón nagy buliról maradt le. Kellemes környezetben sok régi ismerőssel, baráttal idézhettük fel „második otthonunkban” megélt néha bosszantó, de többségében vidám ifjabb korunk emlékeit. Azok a képek, melyek a rendezvényen készültek és beküldtétek, továbbá a későbbiekben is remélhetően beérkeznek, ékesen bizonyítják a jó hangulatot, a kiváló szervezést. Mindezért köszönet a szervezés munkáját végző kollégáknak és nem utolsó sorban a résztvevő munkatársaknak, barátoknak.
Üdvözlettel: Bús Pál

Ganz 165 - Találkozó Piliscsaba-Klotildligeten

Kedves Barátaink!

Épp egy hete, 2009. május 16-án találkoztunk Piliscsaba-Klotildligeten, abból az alkalomból, hogy a Ganz Ábrahám 165 éve alapította meg öntödéjét. A hét segéddel induló öntöde hamarosan a világ legismertebb cégei közé tartozott.

Mindannyian Ganz Ábrahám cégének egyik utódvállalatánál dolgoztunk, ill. dolgozunk ma is. Mi, a volt Ganz, MÁVAG, Ganz-MÁVAG dolgozói, baráti társaságot, nagycsaládot alkotunk most is, talán éppen úgy, ahogy az alapító elképzelte. Ebből a nagycsaládból ezen a szombati napon 185-en jöttetek el, hogy régi munkatársaitokkal, barátaitokkal, ismerőseitekkel találkozhassatok.

Nagyon jó volt látni, hogy ti, akik öt, tíz vagy akár húsz éve nem találkoztatok, mennyire örültök a viszontlátásnak. Felemelő és soha vissza nem térő érzés volt ennek részese lenni!
Fantasztikus volt, ahogy minden kis sarokban fényképeket nézegettetek, ahogy egyik csoporttól a másikhoz ültetek le beszélgetni!

Köszönjük, hogy eljöttetek!

Köszönjük, hogy együtt tölthettünk egy nagyon szép napot!

Külön köszönettel tartozunk Póczikné Gőz Évának és Nemes Mártonnak, akik hozták a kis csapatukat is, ezzel segítve a találkozó sikerét.

Köszönettel tartozunk még Radványi Miklósné Lenkének, aki régi idők újságcikkeiből és dokumentumaiból állított össze nekünk egy kis ízelítőt a 165. évforduló jegyében.

Gábor Jánosnak, a Ganz Holding Gyűjtemény gondozójának szintén köszönetet mondunk "A múlt tisztelete - a jövő szolgálata" jegyében összegyűjtött, jelenleg is látogatható kiállítások jegyzékéért, és a "Mechwart és a Ganz Waggongyár" című rövid tanulmányért.

Rendszeresen fogunk küldeni feliratkozott barátainknak, olvasóinknak érdekes olvasnivalókat, híreket, értesítéseket ennek a blognak a segítségével (az automatizálás folyamatban). A sikerhez azonban rátok is szükség van! Iratkozzatok fel, aztán küldjétek el azokat a régi történeteket, anekdotákat, amelyeket szívesen megosztanátok a többiekkel a kovesdiistvan.hu@gmail.com vagy az amiganzunk@gmail.com emailcímre. Idevárjuk a régi képeket is, hogy egy szép albumot készíthessünk belőlük, a ti örömötökre.

Íme, az a link, amit már nagyon szeretnétek, ahol most még csak a mi piliscsabai, ám letölthető képeink várják a kattintásokat.

http://picasaweb.google.com/kovesdiistvan.hu/2009_0516Ganz165Klotildliget#

(Kérünk mindenkit, aki készített fényképet, esetleg videót, és meg tudja oldani, az töltse fel egy megosztó oldalra őket (Pl.: Google-Picasa), és a linket küldje el, akár bejegyzésjént, így a többiek erről az oldalról könnyen elérhetik a várva várt képeket. Akinek ez még nem megy, annak szívesen feltöltjük elküldött fotóit. Most, ha valaki még nem látta volna, megtekintheti Koday Laci saját festményeiből készített galériáját is a "Képek linkje" menüpontnál.)

Ez a nap csak veletek jöhetett létre!

Köszönjük, hogy ott voltatok!

Nyári István - Kövesdi István- Turbéky István – Márai Gabriella – Fodor János

Még egy kép: Turbéky István így látta ezt a napot.