A mi Ganzunk: 150 éve született Bánki Donát

2009. június 8., hétfő

150 éve született Bánki Donát

A Veszprém megyei Bánkon (később Bakonybánk) 1859. június 6-án született Löwinger Donát néven, szülőfaluja nevét húszévesen vette fel.

Körorvos édesapjának felügyelete mellett magántanulóként végezte el az elemit és részben a gimnáziumot, amelyet végül Budapesten fejezett be. 1876-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki karára, s még egyetemistaként díjat nyert a gázmotorokról készült tanulmányával. 1880-ban végzett mérnökként, de az oklevelet csak 3 év múlva kapta meg.

Első munkahelye a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyár volt, ahol műszaki díjnokként alkalmazták.
1882-ben került a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárba, ahol konstruktőrként, majd osztályvezetőként, legvégül főmérnökként dolgozott. Ő tervezte a Boráros tér felett működő Duna-parti gabonaelevátort, ötletei, javaslatai révén valósult meg a gyakorlatban is a Mechwart-féle forgóeke, tervezett vasúti váltókat, fordítókorongokat, tetőszerkezeteket, turbinákat.

1888 és 1896 között Csonka Jánossal közösen szabadalmak egész sorát nyújtották

be a gázmotorok és a belsőégésű motorok korszerűsítésére. Újítás a petróleu

m-motorokon címmel már 1893-ban szabadalmaztatták a karburátort, fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. A következő években a Ganz-gyár sorozatban gyártotta a Bánki-Csonka motorokat. Közben Bánki 1894-ben önálló szabadalmat is benyújtott egy nagynyomású robbanómotorra, amelyet 1898-ban víz-befecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Volt szabadalma motorkerékpárra, elsőkerék-meghajtású autóra és gőzturbinára is.
1898-tól a Műegyetem tanáraként dolgozott tovább, 1900-tól a hidraulika-tanszéket vezette; érdeklődése a folyadékok áramlása és a turbinák felé fordult, és néhány év alatt e területen is nemzetközi szaktekintéllyé vált.

Az első Bánki-Csonka féle postaautó

Tudományos munkájáért 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjával tüntette ki. 1898-ban a szokásos pályáztatás nélkül kinevezték a Műszaki Egyetem professzorának és tanszékvezetőjének, de tanácsadó maradt a Ganz Gépgyárban. 1903-ban szivattyú-telep szabadalmat jelentett be, 1905-ben bemutatta gőzturbina-elméletét. 1917-ben ismertette új a kettősátömlésű vízturbinát, amelyből több százat legyártottak, néhány még ma is működik. Utolsó nagyszabású terve, az 1918-ban megálmodott dunai Vaskapu erőmű a történelmi események miatt nem valósulhatott meg.

A Pallas Nagy Lexikona szerzőinek egyike volt 1893-tól.
1909-1912 között a Magyar Mérnök és Építész Egylet gépészeti szakosztályának elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Halála után a vízturbináért (1926) az MTA nagydíjával tüntették ki. Nevét több oktatási intézmény illetve a 131763-as számú Donátbánki kisbolygó is viseli. Emlékére a Gépipari Tudományos Egyesület 1955-ben díjazással egybekötött, 3 fokozatú évenként kiosztott műszaki kitüntetést alapított.