2009. május 31., vasárnap

Néhány kép a MÁVAG gőzmozdonyaiból




Turbéky Pista készítette számotokra az alábbi két tablót.




Akit érdekel, annak még egy kis földalatti és metró történelem a következő linken:

http://picasaweb.google.hu/turbeky/Kollazsok#

Kedves Munkatársak!


Aki nem vett részt a jubileumi találkozón nagy buliról maradt le. Kellemes környezetben sok régi ismerőssel, baráttal idézhettük fel „második otthonunkban” megélt néha bosszantó, de többségében vidám ifjabb korunk emlékeit. Azok a képek, melyek a rendezvényen készültek és beküldtétek, továbbá a későbbiekben is remélhetően beérkeznek, ékesen bizonyítják a jó hangulatot, a kiváló szervezést. Mindezért köszönet a szervezés munkáját végző kollégáknak és nem utolsó sorban a résztvevő munkatársaknak, barátoknak.
Üdvözlettel: Bús Pál

2009. május 23., szombat

Ganz 165 - Találkozó Piliscsaba-Klotildligeten


Kedves Barátaink!

Épp egy hete, 2009. május 16-án találkoztunk Piliscsaba-Klotildligeten, abból az alkalomból, hogy a Ganz Ábrahám 165 éve alapította meg öntödéjét. A hét segéddel induló öntöde hamarosan a világ legismertebb cégei közé tartozott.

Mindannyian Ganz Ábrahám cégének egyik utódvállalatánál dolg
oztunk, ill. dolgozunk ma is. Mi, a volt Ganz, MÁVAG, Ganz-MÁVAG dolgozói, baráti társaságot, nagycsaládot alkotunk most is, talán éppen úgy, ahogy az alapító elképzelte. Ebből a nagycsaládból ezen a szombati napon 185-en jöttetek el, hogy régi munkatársaitokkal, barátaitokkal, ismerőseitekkel találkozhassatok.

Nagyon jó volt látni, hogy ti, akik öt, tíz vagy akár húsz éve nem találkoztatok, mennyire örültök a viszontlátásnak. Felemelő és soha vissza nem térő érzés volt ennek részese lenni!
Fantasztikus volt, ahogy minden kis sarokban fényképeket
nézegettetek, ahogy egyik csoporttól a másikhoz ültetek le beszélgetni!

Köszönjük, hogy eljöttetek!

Köszönjük, hogy együtt tölthettünk egy nagyon szép napot!


Külön köszönettel tartozunk Póczikné Gőz Évának és Nemes Mártonnak, akik hozták a kis csapatukat is, ezzel segítve a találkozó sikerét.
Köszönettel tartozunk még Radványi Miklósné Lenkének, aki régi idők újságcikkeiből és dokumentumaiból állított össze nekünk egy kis ízelítőt a 165. évforduló jegyében.
Gábor Jánosnak, a Ganz Holding Gyűjtemény gondozójának szintén köszönetet mondunk "A múlt tisztelete - a jövő szolgálata" jegyében összegyűjtött, jelenleg is látogatható kiállítások jegyzékéért, és a "Mechwart és a Ganz Waggongyár" című rövid tanulmányért.

Rendszeresen fogunk küldeni feliratkozott barátainknak, olvasóinknak érdekes olvasnivalókat, híreket, értesítéseket ennek a blognak a segítségével (az automatizálás folyamatban). A sikerhez azonban rátok is szükség van!
Iratkozzatok fel, aztán küldjétek el azokat a régi történeteket, anekdotákat, amelyeket szívesen megosztanátok a többiekkel a kovesdiistvan.hu@gmail.com vagy az amiganzunk@gmail.com emailcímre. Idevárjuk a régi képeket is, hogy egy szép albumot készíthessünk belőlük, a ti örömötökre.




Íme, az a link, amit már nagyon szeretnétek, ahol most még csak a mi piliscsabai, ám letölthető képeink várják a kattintásokat.

(Kérünk mindenkit, aki készített fényképet, esetleg videót, és meg tudja oldani, az töltse fel egy megosztó oldalra őket (Pl.: Google-Picasa), és a linket küldje el, akár bejegyzésjént, így a többiek erről az oldalról könnyen elérhetik a várva várt képeket. Akinek ez még nem megy, annak szívesen feltöltjük elküldött fotóit. Most, ha valaki még nem látta volna, megtekintheti Koday Laci saját festményeiből készített galériáját is a "Képek linkje" menüpontnál.)

Ez a nap csak veletek jöhetett létre!
Köszönjük, hogy ott voltatok!

Nyári István - Kövesdi István- Turbéky István – Márai Gabriella – Fodor János


Még egy kép: Turbéky István így látta ezt a napot.

A név kötelez




Ganz eredeti öntödéjében 1964-ig folyt a termelés. Ekkor a Budapest II. kerület Bem József utca 6. szám alatt levő gyárat leállították, s a kéregöntöde berendezéseit megőrizve 1969-ben az Országos Műszaki Múzeum keretében működő Öntödei Múzeummá alakították, ami ma is látogatható. Az épület 1997-ben műemlékvédelem alá került.

1869 után Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyártó Rt. néven működött tovább a cég. A Ganz-gyár a XIX.-XX. század fordulóján a hazai ipar meghatározója volt, és világgazdasági mércével is kiemelkedőnek számított. A XX. elején a gyár 60-80 százalékban exportra termelt, a világ bármely területén képes volt piaci sikert elérni. A húzóágazat a villamos gépek, a mezőgazdasági gépek, a gőzmozdonyok, a szivattyúk és a vasúti kocsik gyártása volt.

Ganz Ábrahám nevét maradandóan őrzik cégének mai jogutódjai, azok a Ganz-gyárak, amelyek az alapító munkásságához méltóan számos világhírű találmánnyal és termékkel járultak hozzá hazánk és a világ műszaki, gazdasági fejlődéséhez. Ezek közül a vállalatok közül ki kell emelni a Ganz Holdingot, amely a gyártörténeti Ganz Holding Gyűjteménynek ad helyet, fenntartásáról gondoskodik.

Két iskola kapta Ganz Ábrahámról a nevét: a budapesti Ganz Ábrahám Kéttannyelvű Gyakorló Szakközépiskola és Szakiskola, amely az 1894-ben alapított Ganz tanonciskola jogutódja, hagyományainak őrzője, valamint a zalaegerszegi Ganz Ábrahám és Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakiskola.

Budapesten, a XVIII. kerületben a Ganz Kertváros és a Ganztelep városrészeket őrzik nevét. A gyár dolgozóinak az 1920-as években a Ganz Kertváros területén mértek ki kedvezményes telkeket. Akik ebből a kedvezményes lehetőségből kimaradtak, azok vásároltak maguknak házhelyet a mai Ganztelepen.

Budapesti Ganz utcák

1027 Budapest, II., Ganz utca
1182 Budapest, XVIII., Ganz utca
1182 Budapest, XVIII., Ganz Ábrahám utca

Ganz Ábrahámot ábrázoló szobrok Budapesten

1191 Budapest, XIX., Üllői út 200. Ganz Műszer Rt. irodaháza előtt
1195 Budapest, XIX., Üllői út 303. Ganz Ábrahám

Kéttannyelvű Gyakorló SZKI és SZI, földszint
1086 Budapest, VIII., Fiumei út 16. Kerepesi úti temető, jobb 191/193.
Ganz Ábrahám mauzóleuma
1089 Budapest, VIII., Vajda Péter utca 12. Ganz Holding, 160-as épület,
Ganz Holding Gyűjtemény

Ganz nevét viseli még a Ganz-vállalatok által 1945-ben alapított Ganz Horgász Egyesület is. (2318 Szigetszentmárton, Dunapart alsó 74.)

Ganz Ábrahám, a feltaláló

Ganz Ábrahám szabadalmai

Szabadalom száma: 1861/000537
Bejelentés napja: 1855.04.23.
Aktaszám: 11/006030
Cím:Öntöttvasból készült öntőforma

Szabadalom száma: 1863/000355
Bejelentés napja: 1856.011.27.
Aktaszám: 13/007463
Cím: Öntöttvas felületének acélkeménnyé tetele

Szabadalom száma: 1868/000144
Bejelentés napja: 1857.06.13.
Aktaszám: 18/000005
Cím: Kéregöntésű kerék vasúti kocsikhoz


Szabadalom száma: 1864/000132
Bejelentés napja: 1864/000132
Aktaszám: 14/008119
Cím: Javított szívdarabok vasúti kereszteződésekhez


Szabadalom száma: 1866/000158
Bejelentés napja: 1865.01.16.
Aktaszám: 16/009869
Cím: Lepárló készülék

Szabadalom száma: 1867/000153
Bejelentés napja: 1865.05.20.
Aktaszám: 17/010446
Cím: Vasutak megfordítására szolgáló kereszteződés

Ganz munkásságával a magyar vasipar legnagyobb alakjává vált, nagymértékben hozzájárulva a hazai gépgyártás megindulásához, fejlődéséhez. Öntödéje Közép-Európa első kéregkerék-öntödéje volt, és sokáig egyetlen maradt.

Ganz a vasúti kerekeken kívül gyártott vasúti váltókhoz kéregöntésű szívcsúcsot, kéregöntésű malomipari rovátkolt hengereket, hidak vas alkatrészeit (Pl.: a szegedi híd darabjai között 5 tonnás darabok is voltak). Ganz igazán akkor vált híressé, amikor elvállalta az első Duna-híd láncainak készítését is: ő öntötte a pesti Lánchíd tartóláncait, és öntöttvas kereszttartóinak nagy részét.

Ganz Ábrahám, a névadó


Ganz Ábrahám, a magyar nehézipar egyik megteremtője, sokgyermekes, polgári családban született 1814. november 6-án a svájci Unter-Embrach városkában.

Az ács, majd az öntőmesterséget is kitanulva húszévesen indult el tapasztalatgyűjtő vándorútjára. Ennek során számos svájci, német, francia, osztrák és olasz öntödében dolgozott, ahol nagy tapasztalatra és szakértelemre tett szert. Így érkezett 1841 augusztusában Pestre.

Ganz Ábrahám Magyarországon a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalom Társulat gőzmalmának építésén kezdett el szerelőként dolgozni. Itt tapasztalta meg, hogy a gyorsan fejlődő magyar gyáripar mennyire nélkülözi a jó, vasiparhoz értő szakembereket. Rövidesen első öntőmester lett a gőzmalom öntödéjében, majd az öntöde és a gépjavító műhely a vezetését bízták rá. Ekkor vette magához Konrád öccsét, aki szintén öntőmester volt.

1843-ban öntés közben a jobb szemébe fröccsent a folyékony vas. Feljegyzések szerint azt mondta: „A fél szem oda, de az öntés sikerült!"

A malom vezetősége Ganznak részesedést fizetett az öntöde hasznából. Ebből 1844-ben telket és házat vásárolt 4500 forintért a budai Vízivárosban. Ide építtette öntödéjét, ahol még ugyanebben az évben hét segéddel kezdett dolgozni, főként a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyakat gyártva. 1845-ben bővítette öntödéjét a szomszédos telek megvásárlásával és egy kupolókemence építésével. Magához vette írnoknak Henrik öccsét, aki az üzemben egyre szaporodó adminisztrációs teendők ellátásában segítette. Üzeme már az első évben hasznot termelt, folyamatosan bővült, de termékei még nem tömeggyártásban készültek.

Az 1846-os harmadik iparmű-kiállításon elnyerte a kiállítás ezüst és József nádor bronz érmét öntöttvas kályháival.

A szabadságharc alatt tíz ágyút és ágyúgolyókat öntött a magyar honvédseregnek, ezért haditörvényszék elé került. Befolyásos pártfogóinak segítségével és svájci állampolgársága miatt (amit élete végéig megtartott), csak hat hét börtönbüntetésre ítélték, amit nem kellett letöltenie.
Heiss Lőrinc kékesmester és akkori városbíró leányát, Józéfát vette feleségül1849. október 24-én. Gyermekük nem született, két árva rokon lányt fogadtak örökbe, akiket nagy szeretetben neveltek.

Ganz felismerte, hogy vállalata akkor tud igazán fejlődni, ha olyan termékei vannak, amelyeket nagy sorozatban, tömeggyártásban lehet készíteni. A szabadságharc bukása után az angol Burn 1812-ben szabadalmaztatott kéregöntési találmányát próbálta a vagonkerék gyártására alkalmassá tenni, hogy sokszorosára növelje az addig használatos kerekek élettartamát. Ganz 1853-ban tudott először ilyet önteni. 1856-ban már saját szabadalmi oltalmat kapott a továbbfejlesztett, antimonmasszát is alkalmazó eljárására, amelynek lényege, hogy a kerekek a sínnel érintkező, gyorsan kopó része az öntés folyamatában igen keményre szilárdul. A szabadalmaztatott eljárás nyomán kezdték meg üzemében a vasúti kerekek tömeges gyártását.

Ganz így írja le az eljárását:
„Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk, és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely - aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be - 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására (...)”

Sikereit ennek a továbbfejlesztett eljárásnak köszönhette. Az antimont azért is használta a kokilla belső felületének kikenésére, hogy megakadályozza a folyékony vas ráégését a hűtővasra.
Ganz nem csupán az öntési technológiát javította, tökéletesítette és újabb szabadalmakkal védte állandóan, hanem üzemét is évről évre bővítette. Az 1852- 62 között épült csarnokban Közép-Európa első és hosszú időn át egyetlen kéregkerék-öntödéje működött. Az osztrák, a magyar, a német, a francia és az orosz vasutak egyaránt Ganz-kereket vásároltak. Nagymértékben hozzájárult kéregöntésű kerekeivel magyar és az európai vasútfejlesztéshez, termékeit 1853- 1866 között 59 vasúti társaságnak szállította. A megrendelések nagy száma miatt az öntöde szűknek bizonyult, ezért Ganz 1858-ban felépítette az új gyárat. A Ganz-gyár munkáslétszáma 1854-ben 60, 1857-ben 106, 1867-ben pedig már 371 volt, a napi termelés pedig 2-3 tonna öntvény, közte 50-60 db kerék.

Gyártmányai világkiállításokon is szerepeltek, ahol nemzetközi elismeréseket kaptak: a párizsi világkiállításon három bronzérem (1855,1867), a londoni világkiállításon bronzérem (1862) és az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérem.

Ganz Ábrahámot 1863-ban Buda díszpolgárává választották, 1865-ben pedig a császár személyesen fejezte ki legmagasabb elismerését.

Munkásaiért felelősséget vállaló gyáros volt. Életében sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas, és betegpénztárt létesített, sőt svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta.

1867. november 23-án készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék. Erre az eseményre Ganz Ábrahám ezüst emlékérmet veretett minden alkalmazottjának, és vacsorát adott összes alkalmazottja és családtagjaik részére. Ő pedig egy díszes, minden dolgozója által aláírt üdvözlő okiratot kapott ezen az ünnepi estén.

Senki sem sejtette, hogy alig három hét múlva, sikerei csúcsán, ez a zömök, szakállas nyughatatlan, hatalmas munkabírású férfi, aki a pontosság, a részletek megszállottja, Buda és Pest köztiszteletben álló polgára volt, 1867. december 15-én maga vet véget életének.


Ganz Ábrahám és felesége hamvait az Ybl Miklós tervei alapján 1872-ben épített díszes mauzóleumban helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben 1913-ban.