Ganz Ábrahám, a névadó

Ganz Ábrahám, a magyar nehézipar egyik megteremtője, sokgyermekes, polgári családban született 1814. november 6-án a svájci Unter-Embrach városkában.

Az ács, majd az öntőmesterséget is kitanulva húszévesen indult el tapasztalatgyűjtő vándorútjára. Ennek során számos svájci, német, francia, osztrák és olasz öntödében dolgozott, ahol nagy tapasztalatra és szakértelemre tett szert. Így érkezett 1841 augusztusában Pestre.

Ganz Ábrahám Magyarországon a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalom Társulat gőzmalmának építésén kezdett el szerelőként dolgozni. Itt tapasztalta meg, hogy a gyorsan fejlődő magyar gyáripar mennyire nélkülözi a jó, vasiparhoz értő szakembereket. Rövidesen első öntőmester lett a gőzmalom öntödéjében, majd az öntöde és a gépjavító műhely a vezetését bízták rá. Ekkor vette magához Konrád öccsét, aki szintén öntőmester volt.

1843-ban öntés közben a jobb szemébe fröccsent a folyékony vas. Feljegyzések szerint azt mondta: „A fél szem oda, de az öntés sikerült!"

A malom vezetősége Ganznak részesedést fizetett az öntöde hasznából. Ebből 1844-ben telket és házat vásárolt 4500 forintért a budai Vízivárosban. Ide építtette öntödéjét, ahol még ugyanebben az évben hét segéddel kezdett dolgozni, főként a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyakat gyártva. 1845-ben bővítette öntödéjét a szomszédos telek megvásárlásával és egy kupolókemence építésével. Magához vette írnoknak Henrik öccsét, aki az üzemben egyre szaporodó adminisztrációs teendők ellátásában segítette. Üzeme már az első évben hasznot termelt, folyamatosan bővült, de termékei még nem tömeggyártásban készültek.

Az 1846-os harmadik iparmű-kiállításon elnyerte a kiállítás ezüst és József nádor bronz érmét öntöttvas kályháival.

A szabadságharc alatt tíz ágyút és ágyúgolyókat öntött a magyar honvédseregnek, ezért haditörvényszék elé került. Befolyásos pártfogóinak segítségével és svájci állampolgársága miatt (amit élete végéig megtartott), csak hat hét börtönbüntetésre ítélték, amit nem kellett letöltenie.
Heiss Lőrinc kékesmester és akkori városbíró leányát, Józéfát vette feleségül1849. október 24-én. Gyermekük nem született, két árva rokon lányt fogadtak örökbe, akiket nagy szeretetben neveltek.

Ganz felismerte, hogy vállalata akkor tud igazán fejlődni, ha olyan termékei vannak, amelyeket nagy sorozatban, tömeggyártásban lehet készíteni. A szabadságharc bukása után az angol Burn 1812-ben szabadalmaztatott kéregöntési találmányát próbálta a vagonkerék gyártására alkalmassá tenni, hogy sokszorosára növelje az addig használatos kerekek élettartamát. Ganz 1853-ban tudott először ilyet önteni. 1856-ban már saját szabadalmi oltalmat kapott a továbbfejlesztett, antimonmasszát is alkalmazó eljárására, amelynek lényege, hogy a kerekek a sínnel érintkező, gyorsan kopó része az öntés folyamatában igen keményre szilárdul. A szabadalmaztatott eljárás nyomán kezdték meg üzemében a vasúti kerekek tömeges gyártását.

Ganz így írja le az eljárását:
„Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk, és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely - aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be - 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására (...)”

Sikereit ennek a továbbfejlesztett eljárásnak köszönhette. Az antimont azért is használta a kokilla belső felületének kikenésére, hogy megakadályozza a folyékony vas ráégését a hűtővasra.
Ganz nem csupán az öntési technológiát javította, tökéletesítette és újabb szabadalmakkal védte állandóan, hanem üzemét is évről évre bővítette. Az 1852- 62 között épült csarnokban Közép-Európa első és hosszú időn át egyetlen kéregkerék-öntödéje működött. Az osztrák, a magyar, a német, a francia és az orosz vasutak egyaránt Ganz-kereket vásároltak. Nagymértékben hozzájárult kéregöntésű kerekeivel magyar és az európai vasútfejlesztéshez, termékeit 1853- 1866 között 59 vasúti társaságnak szállította. A megrendelések nagy száma miatt az öntöde szűknek bizonyult, ezért Ganz 1858-ban felépítette az új gyárat. A Ganz-gyár munkáslétszáma 1854-ben 60, 1857-ben 106, 1867-ben pedig már 371 volt, a napi termelés pedig 2-3 tonna öntvény, közte 50-60 db kerék.

Gyártmányai világkiállításokon is szerepeltek, ahol nemzetközi elismeréseket kaptak: a párizsi világkiállításon három bronzérem (1855,1867), a londoni világkiállításon bronzérem (1862) és az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérem.

Ganz Ábrahámot 1863-ban Buda díszpolgárává választották, 1865-ben pedig a császár személyesen fejezte ki legmagasabb elismerését.

Munkásaiért felelősséget vállaló gyáros volt. Életében sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíjas, és betegpénztárt létesített, sőt svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta.

1867. november 23-án készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék. Erre az eseményre Ganz Ábrahám ezüst emlékérmet veretett minden alkalmazottjának, és vacsorát adott összes alkalmazottja és családtagjaik részére. Ő pedig egy díszes, minden dolgozója által aláírt üdvözlő okiratot kapott ezen az ünnepi estén.

Senki sem sejtette, hogy alig három hét múlva, sikerei csúcsán, ez a zömök, szakállas nyughatatlan, hatalmas munkabírású férfi, aki a pontosság, a részletek megszállottja, Buda és Pest köztiszteletben álló polgára volt, 1867. december 15-én maga vet véget életének.

Ganz Ábrahám és felesége hamvait az Ybl Miklós tervei alapján 1872-ben épített díszes mauzóleumban helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben 1913-ban.