Április 14. Tibor napja van

Ma újra felidéződött bennük barátunk, Szamosvölgyi Tibor alakja, aki nem oly rég egy másik útra lépett, hogy átadja helyét az újaknak itt a földön.

Nyugdíjas találkozó a Ganz Holdingban - 2016

Nagy Ganzos Találkozó, Piliscsaba- 2010 

Szeretnénk még egyszer emlékezni rá ezen az oldalon, ezen a napon. Fogadjátok szeretettel Süveges László temetőben elmondott búcsúzó szavait.

"Tisztelt Gyászoló Család, Kollégák, Barátok!

Veszteség érte a Ganz utódvállalatok műszaki kollektíváját. 85 éves korában elhunyt Szamosvölgyi Tibor, aranydiplomás gépészmérnök, a volt járműépítés egyik kiemelkedő egyénisége.

Az idősebb mérnökgeneráció azon tagja volt, aki munkásságának a vállalat igen sokat köszönhet.

Gépészmérnöki oklevelének megszerzése után az elődvállalat Lokomobil Szereldéjében üzemmérnökként kezdett el dolgozni. A jó felkészültségű, ugyanakkor megfelelő gyakorlati érzékkel is rendelkező szakember hamar beilleszkedett a gyári kollektívába.

Ezen időszak alatt termelésvezetési ismereteket szerzett, amelyet későbbi pályája során nagyon jól hasznosított. Rövidesen a vállalat Motortervezési Osztályára került. 1959. és 1964. között a Vagongyár jármű üzembehelyezésén tevékenykedett. 

1964-ben a különleges műszaki kivitelű Transandino vonatok üzemeltetésére Argentínába került, hogy aztán a helyszínen más témában is több mint 9 évet dolgozzon. Ezen időszakot ő maga is jelentősnek tekintette és szívesen emlegette.

1973. és 1981. között a vállalat Járműüzemellátási Osztályának helyettes vezetője volt.

Felkészültsége és időközben megszerzett nyelvismerete alapján 1987-ig Bangladesben igen nehéz körülmények között segítette elő az odaszállított mozdonyok sikeres üzemét.

Az 1990-91-es évek már Malájföldön találják, ahol a sínautóbuszok üzemeltetésével foglalkozott.

1992-ben nyugdíjba vonult, de műszaki tevékenységét tovább folytatta, miután szakismeretére vállalaton kívül is igényt tartottak. Az ismert körülmények között a MÁV részéről beszerzett spanyol gyártmányú személykocsik helyszíni átvételével, és már itthon különböző más témaköreivel foglalkozott.

A műszaki munkát tulajdonképpen sohasem hagyta abba, különféle társadalmi, tudományos egyesületekben és vasútbarát körökben hasznosította gazdag élettapasztalatait.

Az összes munkáját azok jelentős száma miatt nehéz volna visszaidézni, az azonban elmondható, hogy alapossága, módszeressége, emberi kapcsolatteremtő képessége, nem utolsó sorban szakmai hozzáértése és megszerzett gyakorlati tapasztalata jelentős mértékben járult hozzá számos nehéz probléma megoldásához. Ez a megállapítás különösen igaz a járműüzemeltetés igen nehéz területére, amikor az anyavállalattól távoli idegenben az igen mostoha helyi körülmények között alapvetően csak saját felkészültségére, szakmai ismeretére támaszkodhatott, néhány vele együtt lévő fizikai munkatárs segítségével.

A precíz végrehajtást munkatársaitól is mindenkor megkövetelte. A vállalat érdekeinek védelmében sokszor kezelhetetlennek tűnő problémákat is sikeresen rendezett.

A saját magával szemben is igényes, minden körülmények között józan gondolkodású és egyenes kiállású nagy munkabírású szakembert munkatársai becsülték, szerették.

Kevesen tudják, hogy általános műveltsége is kiemelkedő színvonalú volt.

Távozása űrt hagy maga után.

Búcsúzunk, de emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

Nyugodjék békében."

Az egyik utolsó találkozásnál kaptuk tőle az alábbi verset, melyet ő írt, és az életét foglalja össze:.

Az örök "szerelem": a Transandino: