A következő mondatok idézték fel alakját, életét...
Berecz László
Budapesten született, 1936. július 7-én. Szüleinek egyetlen
gyermeke volt, akit féltő szeretettel, gondoskodással neveltek.
Édesapja meghatározó személyiség
volt életében, már kisgyermekkorában a sport szeretetének
magvait hintette el benne, amely végig kísérte egész életét… Budapesten nevelkedett, de szüleinek gyökerei, nagyszülei,
unokatestvérei Kaposvárhoz is kötötték.
Az
elemi iskola és a gépipari technikum elvégzése után 1954-ben a
Ganzba, annak is a vagongyári részébe helyezkedett el. Szerette
munkáját, szívvel-lélekkel, lelkesedéssel végezte
azt. Minden szöget ismert a gyárban és minden embert. A zöldfülű
kezdőből a művezetői kiemelésen át üzemvezető, majd termelési
igazgatóhelyettes lett. Munkához való hűségét az is mutatta,
hogy Ganz Mávagból ment nyugdíjba. Egyetlen év kivételével 45
évet dolgozott le egy helyen.
Kreatív
ember volt, mindig volt benne lendület, energia, hogy a munkája
mellett máshol is tevékenykedjen. Mindig szívügye volt a sport.
Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy 10
éven keresztül a Ganz Mávag birkózóinak szakosztályvezetője
lehetett. Később a BVSC-Ganz birkózó szakosztályának
vezetőségi tagja lett. Sporttársai egymás között „Apókának”
hívták. Mindent megtett azért, hogy előremozdítsa, jobbá tegye
a sportolók felkészüléseinek lehetőségeit. Ha kellett „Apó”
teljes ismertségi körét megmozgatva legyártatta az új birkózó
csarnok elemeit. Ha birkózó szőnyegre volt szükség, akkor azért
kampányolt. Közben magáról csak úgy nyilatkozott: „Én csak
egyszerű közkatona vagyok a történetben.”
61
évet élt együtt jóban-rosszban feleségével Jucával, aki mindig
biztos hátteret, otthont nyújtott számára és a betegsége során
a végsőkig ott állt mellette.
Szeretve
féltette lányait, Juditot és Julit, unokáit, Juditkát és Ildit.
Nagy
büszkeség töltötte el dédunokái: Tomi, Dani, Ati, Marci,
Patrik, Soma miatt. Mindig boldog volt, ha dédunokáival tölthetett
el időt, együtt osztozott a fiúk sikereiben, mindig örömmel
látta el őket tanácsokkal.
Nyugdíjba
menetele után sem tétlenkedett. 75 éves koráig volt a Ganz
Horgász Egyesület elnöke. A tanyához kötötték az ott eltelt
évek, a régi és az új megbecsült ganzos barátok.
Közösségi
ember volt… nagyhangú, mindenkivel beszélgetős, viccelődő,
másokon segítő. Öblös, mindig jókedvet sugárzó, élettel teli
hangjával be tudta tölteni a teret. Mindig, mindenkihez volt egy
kedves szava. De tudott
kendőzetlenül is őszinte lenni, bármilyen esetben felvállalta a
véleményét, még akkor is, ha tudta sokaknak nem fogja elnyerni
tetszését. Nem a meghátrálás
embere volt. Ez vitte mindig előre…
Szerette
az életet… szeretett élni… és azt is tudta, hogyan kell …
Amikor
megtudta, hogy súlyos beteg. azt mondta, ha még két évet élhet,
akkor nagyon boldog lesz…. végül plusz 5 évet kapott…
Az
út végén nem elfáradva, hanem megbékélve a teremtőnk
akaratával, barátaitól, családtagjaitól elbúcsúzva készült
az útra… hazafelé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése