Ma újra felidéződött bennük barátunk, Szamosvölgyi Tibor alakja, aki nem oly rég egy másik útra lépett, hogy átadja helyét az újaknak itt a földön.
 |
| Nyugdíjas találkozó a Ganz Holdingban - 2016 |
 |
| Nagy Ganzos Találkozó, Piliscsaba- 2010 |
Szeretnénk még egyszer emlékezni rá ezen az oldalon, ezen a napon. Fogadjátok szeretettel Süveges László temetőben elmondott búcsúzó szavait.
"Tisztelt
Gyászoló Család, Kollégák, Barátok!
Veszteség
érte a Ganz utódvállalatok műszaki kollektíváját. 85 éves korában elhunyt
Szamosvölgyi Tibor, aranydiplomás gépészmérnök, a volt járműépítés egyik
kiemelkedő egyénisége.
Az
idősebb mérnökgeneráció azon tagja volt, aki munkásságának a vállalat igen
sokat köszönhet.
Gépészmérnöki
oklevelének megszerzése után az elődvállalat Lokomobil Szereldéjében
üzemmérnökként kezdett el dolgozni. A jó felkészültségű, ugyanakkor megfelelő
gyakorlati érzékkel is rendelkező szakember hamar beilleszkedett a gyári
kollektívába.
Ezen
időszak alatt termelésvezetési ismereteket szerzett, amelyet későbbi pályája
során nagyon jól hasznosított. Rövidesen a vállalat Motortervezési Osztályára
került. 1959. és 1964. között a Vagongyár jármű üzembehelyezésén
tevékenykedett.
1964-ben
a különleges műszaki kivitelű Transandino vonatok üzemeltetésére Argentínába
került, hogy aztán a helyszínen más témában is több mint 9 évet dolgozzon. Ezen
időszakot ő maga is jelentősnek tekintette és szívesen emlegette.
1973.
és 1981. között a vállalat Járműüzemellátási Osztályának helyettes vezetője
volt.
Felkészültsége
és időközben megszerzett nyelvismerete alapján 1987-ig Bangladesben igen nehéz
körülmények között segítette elő az odaszállított mozdonyok sikeres üzemét.
Az
1990-91-es évek már Malájföldön találják, ahol a sínautóbuszok üzemeltetésével
foglalkozott.
1992-ben
nyugdíjba vonult, de műszaki tevékenységét tovább folytatta, miután
szakismeretére vállalaton kívül is igényt tartottak. Az ismert körülmények
között a MÁV részéről beszerzett spanyol gyártmányú személykocsik helyszíni
átvételével, és már itthon különböző más témaköreivel foglalkozott.
A
műszaki munkát tulajdonképpen sohasem hagyta abba, különféle társadalmi,
tudományos egyesületekben és vasútbarát körökben hasznosította gazdag
élettapasztalatait.
Az
összes munkáját azok jelentős száma miatt nehéz volna visszaidézni, az azonban
elmondható, hogy alapossága, módszeressége, emberi kapcsolatteremtő képessége,
nem utolsó sorban szakmai hozzáértése és megszerzett gyakorlati tapasztalata
jelentős mértékben járult hozzá számos nehéz probléma megoldásához. Ez a
megállapítás különösen igaz a járműüzemeltetés igen nehéz területére, amikor az
anyavállalattól távoli idegenben az igen mostoha helyi körülmények között
alapvetően csak saját felkészültségére, szakmai ismeretére támaszkodhatott,
néhány vele együtt lévő fizikai munkatárs segítségével.
A
precíz végrehajtást munkatársaitól is mindenkor megkövetelte. A vállalat
érdekeinek védelmében sokszor kezelhetetlennek tűnő problémákat is sikeresen
rendezett.
A
saját magával szemben is igényes, minden körülmények között józan gondolkodású
és egyenes kiállású nagy munkabírású szakembert munkatársai becsülték,
szerették.
Kevesen
tudják, hogy általános műveltsége is kiemelkedő színvonalú volt.
Távozása
űrt hagy maga után.
Búcsúzunk,
de emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.
Nyugodjék
békében."
Az egyik utolsó találkozásnál kaptuk tőle az alábbi verset, melyet ő írt, és az életét foglalja össze:.
Az örök "szerelem": a Transandino:
