Szilveszter - Új év

Ismét eltelt egy év! Este a vacsora után iszunk egy pohár bort, felidézzük az év legszebb emlékeit. Éjfélkor pezsgőt bontunk, azzal köszöntvén az új évet. Rokonok, barátok jönnek, telefonálnak, hogy minden jót kívánjanak a következő évre:

Adjon az isten bort, búzát, barackot,

Szőrös farkú malacot,

Üvegünkbe feneket, hogy mulassunk eleget.

Szekerünkbe kereket, hogy mehessünk eleget,

Boldog új esztendőt kívánunk a házbeli családnak!

Kedves Olvasóink! Szeretettel küldünk most két verset nektek!

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten

szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét.
üres vékámba,
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet,
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Horváth László: Boldog újévet kívánok!

Boldog újévet kívánok,
Mellé boldogságot szánok.
Nyílt szembe néző arcokat,
Nem alattomos harcokat.

Az álarcokat levenni,
A kártyákat most kitenni,
Utolsó órák az évből
Mit értünk el az ó évből.

Osztani kell a lapokat,
Úgy ahogy év a napokat.
Nem haraggal kivágni azt,
Mit egy év emlékként ragaszt.

Nyílt őszinteség az segít,
Azon kit meleg szív hevít.
Nem indulat mi elragad,
Ne hagyd, lásd könnyen el magad.

Elmondani azt mi nyomaszt,
Jövőben maradó grimaszt.
Itt kell kijátszani hamar,
Különben üreget kapar.

Befészkeli magát mélyen,
Helyébe vidámság éljen.
Kopog az új, rohan felénk,
Ki tudja mit tár elénk.

Nem zavarom e sorokat,
Forgatom soká poharat.
Jókedvvel köszöntsön az év,
Fejünkbe ne szökjön a vér.

Bocsássuk meg más vétkeit,
Fogyasszuk ó év étkeit.
Ne ömlengjünk, cselekedjünk,
Minden rosszat elfeledjünk.

Ürítsük a pohár tartalmát,
Segítsük ó év nyugalmát.
Legyen vidám a társaság,
Kezdődjék meg a vígasság.

Egész évben csak vigadjon,
Céljai felé haladjon.
Éljen békés szeretetben,
Az eljövendő években.

(1987. 12. 21.)

Laci gyönyörű fafaragásait megnézhetitek az alábbi linken:
http://horifarago.5mp.eu/web.php?a=horifarago&o=fUjNu0Jh0v

Bort, búzát, békességet!

  

Boldog új évet!

Karácsony ünnepén

Karácsony. A szó felidézi a hosszú téli esték nyugalmát, a csillogó havat, a várakozást, a készülődés izgalmát, a szeretetet, a családot, a karácsonyi ünnepkör mitikus meséit, népszokásait.

 

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre."
(Márai Sándor: Füves könyv)

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben…

A karácsonyi ünnepkör népszokásaiból

Amikor megjelentek az első csillagok, akkor került sor a karácsonyi vacsorára.  A karácsonyi asztalt általában csak ezen az egy ünnepen használt abrosszal terítették meg, amely általában tiszta fehér volt, még a szövött vagy hímzett minta is. A gazdasszony a letakart asztalra mindent kikészített, mert a vacsorát felállás nélkül kellett elfogyasztani. Első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, mert ennek gonoszűző erőt tulajdonítottak.

A karácsonyi asztal elképzelhetetlen volt hal és beigli nélkül (hiszen bőséget szimbolizáló termésekből készült), de a szép piros alma sem hiányozhatott.

 

A piros szín az egészség, a kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Egyes helyeken vacsora után az asztalon maradt morzsát az asztal sarkára egy kupacba söpörték, leterítették, és a karácsonyi asztal megbontásáig (szilveszterig vagy vízkeresztig) rajta maradt. Másutt a morzsákat nem söpörték össze, hanem az asztalt egy újabb terítővel letakarták az ünnep végéig. A morzsát később különféle betegségek füstöléssel való gyógyítására, ill. termékenységvarázslásra használták, de Magyarország szerte elterjedt volt az a hit is, hogy ebből esznek a családot karácsony éjjel meglátogató természetfölötti lények. Egyes helyeken a karácsonyi morzsa alá pénzt is tettek.

Az este csöndjében elolvashatjuk a három királyok történetét Bitó László feldolgozásában Szyksznian Wanda képeivel illusztrálva.

Halász Judittal pedig dúdolhatjuk a Karácsony ünnepén című dalt.



Békés, boldog karácsonyt!

Képek egy könyvbemutató margójára (2010. november 19.)

2010. november 19-én került sor Szécsey István könyvének nyílvános bemutatójára a Vasúttörténeti Parkban.

Korábban érkeztünk, így volt időnk kicsit körülnézni a parkban, ízelítőül néhány kép.

A könyvbemutató fotóit Bőhm Katalin MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóság fotoriportere készítette, az ő hozzájárulásával adjuk most közre.

Fotó: Bőhm Katalin

Fotó: Bőhm Katalin

Korábbi életünk, hétköznapjaink is megelevenednek ebben a könyvben, a műszaki adatok közé bújva, így nem volt meglepő, hogy sokan eljöttünk ezen a délelőttön, többek között Alexa István, Béres István, Bús Pál, Csiky Gyula, Gábor János, Gáthy Barnabás, Horányi István, Jakabfalvi Zoltán, Jászai István, Kiss Béla, Kövesdi István, Mészáros László, Püski Anikó, Surányi Sándor, Török József, Villányi György

Fotó: Bőhm Katalin




Fotó: Bőhm Katalin



   




Fotó: Bőhm Katalin

 

A szerző, Szécsey István
Fotó: Bőhm Katalin





Pallas Páholy 2010. december 10-11.

Kedves Látogatóink! Olvasóink! Barátaink!

Menjünk el 2010. december 10-én 14-16 óra között a Pallas Páholyba, hogy találkozzunk Koday Laci barátunkkal!
Nézzük meg a szép könyveket, festményeket, és ha valamelyik megtetszik, meg is vásárolhatjuk! 

Acélhang - a Staféta férfikari kórustalálkozón

A Ferencvárosi Herz Férfikar szervezésében kerül sor a Staféta férfikari kórustalálkozó ingyenes hangversenyére 2010. november 27-én 16 órakor A Ferencvárosi Művelődési Központban (1096 Budapest, Haller utca 27.).
A fellépő kórusok műsora:

Törökbálinti Lendvai Kórus
Charpentier: Te Deum (szóló: Cséplő Csaba, Szebeny Miklós)
Wolf: Ave Maria (szóló: Gigler Gáspár, Kemény Gyula, Kökény József)
Erkel: Bánk bán. A honfi imája
Erkel: Dózsa. Dózsa esküje (szóló: Ormándy József)
            Vezényel: Tóth Csaba
            Zongorán kísér: Papp Gyula

Magyar Kábel Művek Kelenvölgyi Férfikara
Erkel: Napköszöntő
Erkel: Kiért ürítsem e pohárt
Kalmár Márton: 3 dal Csokonai verseire
Liszt: Tengerész himnusz
Erkel: Keserű bordal (szóló: Bojta László)
           Vezényel: Stiblo Anna
            Zongorán kísér: Truskóné Ács Jolán

Nagymarosi Férfikórus
Bartók: Huszárnóta
Dobray: Népek dalai
Bárdos: Huszárnóta
Karai: Kecskeméti toborzó
            Vezényel: Juhász Orsolya Anna
             Zongorán kísér: Moórné Horváth Beatrix

Acélhang Kórus
Ismeretlen szerző: A muzsika téged köszönt
Mozart: Bűvös csengettyű
Ismeretlen szerző: Litván dal
Bárdos: Tisza partján
Erkel: Keserű bordal (szóló: Varga Antal)
Koltay Gergely: Honfoglalás (szóló: Rédei János, Varga Antal)
          Vezényel: Gerenday Ágnes

Ferencvárosi Herz Férfikar
Rauch: Agglegény kesergője
Giardini: Bordal
Sartori: Time To Say Goodbay (Con te partirò) (szóló: Cséplő Csaba)
Bock-Harnick: Hegedűs a háztetőn. Bordal
Tóth András feldolgozás: Slágerek
           Vezényel: Pataki Judit
            Zongorán kísér: Boros Tibor

Közös szám: Erkel: Éljen a haza!

Reméljük, sokan eljöttök erre a dalos délutánra!   Viszontlátásra, szombaton!                             

2010. november 27. 16 óra: Újból Acélhang

2010. november 27-én 16 órakor a Ferencvárosi Művelődési Központban négy másik énekkarral együtt meghallgathatjátok a 137 éves Acélhang kórust. A belépés díjtalan.
(Budapest, IX. Haller utca 27. Rövid séta a Nagyvárad tértől.)


Az Öntödei Múzeumban


Olvasásra ajánljuk Bárkány Tamás alábbi cikkét.

Énekkari keserves


A magyarországi kórusok száma egyre csökken, nagy részük a túlélésre játszik

Harminc-negyven éve a legóvatosabb becslések szerint is legalább tízezer amatőr kórus dalolt e hazán – ma jó, ha kétezer. A szomorú statisztika főleg a gyerekkarok és az egykori vállalati/szakszervezeti dalárdák számának zuhanórepülése miatt alakult úgy, ahogy. Akik kitartanak, többnyire azok is csak vegetálnak.

Örvendetes, hogy a Kodály-módszeren szocializálódott fiatal zenekedvelők az együtt éneklés és a közösségi együttlét vágyától hajtva az utóbbi időben egyre-másra alakítják a kamarakórusokat, a hajdan oly erős és nagy hatású mozgalmon azonban ez keveset segít. Amíg (mondjuk) a 70-es években a becslések szerint tízezernél is több amatőrdalkör élt és virágzott az országban, ez a szám 2006-ra durván a harmadára, mostanára pedig nagyjából az ötödére csökkent. És már virágzás sincs, legfeljebb ha vegetálás.

A legnagyobb csapást a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének (KÓTA) főtitkára szerint a gyerek- és ifjúsági kórusok szenvedték el, nagyjából négy éve, konkrétan a Nemzeti Alaptanterv bevetése miatt. Az iskolai énekórák számát kettőről egyre csökkentették, az énekkari foglalkozások anyagi támogatását megszüntették. Az iskolaigazgatók, érdeklődésük, habitusuk szerint azóta gyakorlatilag szabadon döntenek, legyen-e kórus az iskolában vagy bőven elég, ha az ünnepélyeken bekapcsolják a magnót. Százával estek szét az iskolai énekkarok – vázolta a képet Vadász Ágnes.

A másik nagy veszteség a régi kórusok szétesése, ideértve a vállalati, szakszervezeti (bányász-, ÁFÉSZ-, tsz-) karokat is. A szocialista nagyipar fénykorában több ezer hivatalosan minősített, színvonalas dalkör működött országszerte, a szocialista nagyipar azonban bedőlt, és vele dőlt a kórusok nagy része is. Vadász Ágnes 30-40-re taksálja azoknak az egykori üzemi/szakszervezeti karoknak a számát, amelyek, legalább a nevükben – vagy ott is csak részben – megőrizték hagyományaikat. Ezek szinte kivétel nélkül olyan nagy hagyományú formációk, amelyeknek karnagyai képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, értsd: nemcsak zenészként, hanem menedzserként is képesek voltak helytállni. A főtitkár a sorból a Tungsram Kodály Zoltán Férfi kart, a Rába-gyár dal- és társaskörét, a Budapesti Építők Szakszervezetének (korábban Szalmás Piroska nevét is viselő) vegyeskarát, a Malév dalosaival egybeforrt Budapesti Egészségügyi Szakszervezet Semmelweis Énekkarát, a Pécsi Volán kórusát, a Diósgyőri Vasas Vegyeskart, a Budapesti Herz Férfikart és az Acélhang kórust emelte ki.

Nemcsak az a baj azonban, hogy e kórusok egyre kevesebben vannak, hanem, hogy – nevük ellenére – többnyire sem az egykori anyavállalattól (szakszervezettől), sem mástól nem kapnak pénzt a működésre, legfeljebb alkalmanként, a karnagy rátermettségétől függően. Az együttesek saját magukat igyekeznek eltartani, ami persze egyre kevesebb fellépést jelent és még kevesebb versenyzési lehetőséget – pedig hajdan e versenyek voltak a mozgalom motorjai. Van, ahol tagdíjat szednek az énekesektől, ami korábban példa nélküli volt, sokan igyekeznek pályázni is, de egyre megy: a cél a túlélés.

Ahogy nem tűz ki maga elé sokkal többet a kifulladó munkáskórus-mozgalom egyik utolsó reprezentánsa, az ország legrégebbi alapítású férfikara, a 137 éves Acélhang sem. Él, de az ebben az esetben is erős túlzás, hogy virágozna: a fénykorában hetventagú formációban mára mindössze húsz dalos maradt – zömmel idős, felerészt a nyolcvanas éveit taposó énekes. Utánpótlás pedig annyira nincs, hogy –mint a dalegyesület elnöke, Wild Gyula fogalmazott – félő, hogy egyszer csak elfogynak.

Szomorúak tehát a kilátások. Az együttes már csak havonta egyszer lép fel, a leggyakrabban persze állandó helyén, az angyalföldi Láng Művelődési Központban, de gyakran előfordul az Öntödei Múzeumban és a nyugdíjasházakban is; legközelebb, november 27-én a Ferencvárosi Művelődési Házban, négy másik férfikarral közösen ad koncertet.

Mindennek dacára azonban sok a telt házas előadásuk, amit Wild Gyula szerint elsősorban a nagy hagyománynak, hírnévnek és a felkészültségnek köszönhetnek. A kórus munkásságát nemrég a fővárosi önkormányzat is megköszönte: Budapestért-díjjal tüntette ki a kart. Az elismerés persze mindig nagyon jól esik, de a díjjal járó 200 ezer forint is igen jól jött. A Ganz Holding időnként ugyan segít rajtuk, de az Acélhangnak – ahogy a többi hasonló kórusnak – már régen nincs állandó szponzora.

Az Acélhang 1873-ban alakult Stahlton néven, a Magyar Állami Vasutak Gépgyárában, Józsefvárosban. Az ősidőkben németül énekelt, fokozatosan állt át a magyarra. Az országos dalversenyeken rendre ezüst- és aranyérmeket szerzett; 1929-ben elnyerte a „Király” kategória első díját. Tagjai közül tizenketten benne voltak abban a magyar válogatott kórusban, amely 1947-ben a walesi Llangollenben első díjat nyert a nemzetközi kórusversenyen. A dalkör a Láng Művelődési Központba 1999-ben költözött be, egyesülve az ottani férfikarral.

A cikk megjelent a Népszabadság 2010. november 16-i, keddi számában

Idekattintva megnézhetitek a cikkhez kapcsolódó fényképet is:

www.nol.hu/kult/20101116-enekkari_keserves

Meghívó a "Ganz-MÁVAG motorvonatok 1959-1987" című könyv bemutatójára

Kedves Barátaink!

Szécsey István barátunk könyvét a Magyar Vasúttörténeti Park Kandó termében 2010. november 19-én 11 óra 30 perckor mutatják be nyílvánosan.
Kedves Barátaink, gyertek el!

Szeptemberi történet

2010 szeptemberében a korábbi évek hagyományai szerint, baráti találkozót szerveztünk. Az „előkészítő bizottság” ahogy illik, összeült, és megbeszélte a teendőket.

Eljött a várva várt nap, 2010. szeptember 11-e, és elindultunk a találkozó színhelyére a szigetszentmártoni Ganz-Horgásztanyára. Az időjárás nem volt igazán kegyes hozzánk: bár nem volt hűvös, de az eső egész nap csepergett. Minket ez nem zavart: örültünk, hogy látjuk egymást, hogy találkozunk!

Délután kettőkor köszöntésekkel kezdődött 8. hagyományőrző találkozónk. Ezután Kovács Gabi átadta  ajándékunkat Berecz Laci bácsinak, a Ganz Horgász Egyesület elnökéne: az új kultúrterem díszítésére olyan régi  fotókat hoztunk, melyeken Ganz-MÁVAG gyártmányok láthatók. 

Az első csapatfeladatot az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” közmondásunk jegyében oldották meg a versenyzők.

Beszélgettünk, felidéztünk régi történeteket, miközben Nyári Pista barátunk felügyeletével és önkéntes kukták, meósok közreműködésével elkészült a marhapörkölt is.



Jó étvággyal fogyasztottuk el a vacsorát! Senki sem maradt éhen!

Meglátogatott minket Beczkay Sándor, a horgász egyesület ügyvezető elnöke is.

Ezután következtek a vidám ügyességi számok, amelyek még több mosolyt és nevetést csaltak az arcokra: a lányok megmérettek a szögek és a kalapács használatában,

a fiúk pedig a fakanálpólóban.

A csapatok összemérték erejüket a „pingponglabda fakanálon” versenyszámban is.

A „Fordítsd meg, de ne lépj le róla!” sok fejtörést igényelt.

A csapatversenyek között a beszélgetéseket néhány percre meg-megszakítva műveltségi kérdésekre válaszolhattak a versenyzők, erősítve csapatukat, de volt lehetőség táncra és dalra is.

Ekkor következett az este bemutatója: A Ganz Horgász Egyesület elnöke, Berecz László és egyik tagja, Tolvaj Endre megmutatták, megtanították nekünk, hogyan kell sikeresen pecázni!

A példa után a csapatok is összemérték erejüket a házi horgászversenyen!

Majd a nap eredményhirdetése következett. Négy aprócska serleggel jutalmaztuk a négy legkiemelkedőbb teljesítményt.

A nap legaktívabb versenyzője Szörényi Jutka,

a legjobb szakács Nyári Pista volt,

a két legjobb horgásznak Berecz László és Tolvaj Endre bizonyult.

Így érkeztünk az est meglepetéséhez és fénypontjához: baráti körünk egy serleget kapott Berecz Lacitól és Tolvaj Banditól. A serleget 1955-ben nyerték el a Vagongyár focicsapatával.

A serleget ezután minden olyan eseményre magunkkal visszük, ahol barátainkkal találkozunk. E nap emlékére mindenki egy kis kalapácsot vihetett haza.

A két csapat között csak egy pont különbség volt. A győztes csapat képviselője jutalmul – Berecz Laci bácsi segítségével – felvághatta a találkozó tortáját, hogy közösen elfogyaszthassuk.

Beszélgetéssel, tánccal, dallal folytattuk ez estét, és Szántó Gyuri is meglátogatott minket.

Reggelre kisütött a nap. Rendrakás, takarítás után szép, őszi napsütésben indultunk haza, azzal a bizonyossággal, hogy jövőre veletek ugyanitt!

 

Utóhang

A horgászmesterség tanítása nemcsak a játék kedvéért volt! Íme, lássátok a követendő példát!
Tolvaj Endre 2010. november 2-án kifogta a dunai óriáspontyok egyikét! 

Tolvaj Bandi a "pontyocskával" 2010. november 2-án



A mérlegelés

Gratulálunk!   Gratulálunk!   Gratulálunk!