A mi Ganzunk: december 2011

A január 1-jei évkezdet hosszú évezredek eredménye. Az ókori Rómában az év első napja március 1-je volt, és csak i.e.153-tól, Julius Caesar naptárreformja után került át erre a napra, amit lakomákkal, ajándékozással, és Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel tartottak meg. A keresztény egyház éppen ezért erre a napra tette Jézus körülmetélésének ünnepét. A polgári év kezdetévé XI. Ince pápa tette meg 1691-ben, az egyházi év azonban advent első napjával kezdődik.

Hazánkban az évkezdetet december 25-től számították a középkorban, újév pedig kiskarácsony napja volt.

Amíg a szilveszter a mulatozás, a tánc napja volt, addig újév ünnepe inkább megfontolt, előrelátó. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel, vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog, ezért az egész év sikerét igyekeztek biztosítani ezen a napon. Nagyon fontos volt a jó cselekedet is ezen a napon, de bővelkedett tiltásban is.

Néhány kedves hagyomány álljon itt okulásul és megőrzésül, hiszen az ünnepet az ember maga magának csinálja.

Az óév utolsó napján nem volt szabad mosni, teregetni, sőt a szemetet kivinni sem a házból. Ha mégis kivitték, akkor háttal mentek ki az ajtón, hogy a rossz szellemeket megtévesszék.

Nem szabad baromfit és halat enni, mert az egyik elkaparja a szerencsét, a másik pedig elúszik vele.

Legyen az asztalon babból, lencséből vagy borsóból főtt étel, mert ezek sok pénzt hoznak a házba.

Ha jut asztalra, akkor jó egy kis malacpecsenye is, mert a malac kitúrja a szerencsét, gazdaggá teszi a ház népét.

Január elsejéhez a következő időjósló megfigyelések tartoznak:

§ ha csillagos az ég, rövid lesz a tél

§ ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő

§ hideg északi szél esetén hosszú, kemény télre számíthatunk

§ ha olvadni kezd, sok bor terem

Keljetek korán, és nézzétek meg, milyen lesz a jövő évi időjárás!

Most pedig szerezzetek be egy kis szerencsét! Patkót vagy négylevelű lóherét, hogy védekezzetek a rossz szellemek és a balszerencse ellen!

A patkó és a lóhere kultusza is a régi időkre nyúlik vissza. A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a néphit szerint termékenységet biztosít. Azt gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől is. A négylevelű lóhere már a kereszténység előtti időkben is keresztet idéző alakjával védelmet jelentett, elűzte a rossz szellemeket és a boszorkányokat, sőt a motívummal még templomokat is díszítettek.

Ha nincs a közelben lovarda, patkoló kovács, akkor süssetek mákos kiflit! (Lesz patkó, és a sok apró magocska hozza a gazdagságot!)

Végül megosztjuk veletek Koday Laci festményét, amellyel mindenkinek szebb, jobb és boldogabb évet kívánunk, mint amelyen az idei volt!

Az év legmeghatóbb története: a 20 éves TECHNOKOV születésnapi ünnepsége

Májusban meghívót kaptunk a Technokov Kft. megalapításának 20. jubileumi évfordulója alkalmából tartandó egész napos programra, 2011. május 20-ra.

Csodálatos nap volt!

Újra és újra megpróbáltam írni róla, újra és újra átfogalmaztam, változtattam, de nem voltam elégedett az elkészült írással. Úgy éreztem, hiányzik valami. A szavak, a mondatok nem tükrözték azt a hangulatot, amelyről írni szerettem volna. Nem tudtam eldönteni, hogy melyek azok az emlékek, érzések, amik az enyémek, és melyek azok, amik ehhez a naphoz, ennek a napnak az üzenetéhez tartoztak. Most úgy gondolom, nem is kell szétválasztani őket, mert nem lesz valós a beszámolóm.

Autóval mentem, és a kocsit a Golgota téren hagytam. A VII-es kapu környéke rendezetlen, gazdátlan volt, a 270-es épület szintén. Fájón gondoltam arra, hogy valaha ebben az épületben dolgozott az édesapán évtizedekig. De itt helyettesítettem a „Kohász” könyvtárban néhányszor Ágit, vagy az épület előtt az udvaron találkoztam hosszú évek után újra általános iskolai osztálytársammal, Ibivel.

A Technokov kapuján belépve egy más világba csöppentem.

Rend és tisztaság fogadott, valami megmagyarázhatatlan béke, nyugalom és öröm. Végigtekintve a csarnokon, felidéződött bennem az a kép, amikor 1972 novemberében – ekkor kerültem a gyárba – Csép Vera nénivel végigmentem a melegüzemen. Ma már nem olyan, mégis a kép itt él bennem, és valószínű az asztaloknál ülő emberekben pedig a saját képeik, történeteik, amelyek ehhez az épülethez kötnek minket, amelyeket életünk végéig megőrzünk.

Ez a nap 7 órakor indult szíverősítővel és disznótoros reggelivel – ami itt az üzemben sült finomra, s a csarnokban tangóharmonika hangjai szálltak. A hangszert Bódi Zoltán szólaltatta meg.

Az ünnepi programot Kovács Béla tulajdonos kezdte összegezve az elmúlt 20 évet, előrevetítve a jövőt, megköszönve a régi és jelenlegi dolgozóknak az elmúlt éveket. Emléklappal és ajándékkal kedveskedett a dolgozóknak.

A nap meglepetése Kovács Béla beszéde után kapott helyet: a cég női dolgozói adták elő titkos műsorszámukat, mindenki örömére és megelégedésére.

Majd játékos teszt, tánc, zene, mulatság és a Hungária néptánccsoport folklór bemutatója következett.

Így értünk el az ebédhez, a helyben készített töltött káposztához és a bográcsban főtt vadpörkölthöz. De nemcsak jó ebéd volt, hanem szólt a nóta is: Szitai Rudolf és zenekara muzsikált. Ebéd után a 20 éves évfordulóra készült süteményt Kovács Béla vágta fel, és mindenkinek jutott a finom édességből is.

Délután került sor a hastáncos lányok előadására, akik bemutató után felcsalogatták a színpadra a táncos kedvű dolgozókat.

Akinek nem jutott hely a színpadon, azok az asztalok között perdültek táncra. A hangulatot a továbbiakban Bódi Zoltán, illetve Ferenczi István szintetizátoros őrizte. A napot vonatozással zárták az ünneplők, bejárva az egész csarnokot.

A nap folyamán újra és újra kisebb csoportok alakultak, hogy felidézzék az elmúlt éveket, és előkerültek a fényképalbumok is, hiszen a meghívottak között ott voltak a 20 év alatt nyugdíjba ment dolgozók is.

Igen, így is lehet: tisztességgel, becsülettel gondolni, emlékezni azokra, akik előreviszik, előrevitték a céget, és megemlékezni azokról, akik már nem lehettek itt ezen a napon. Délelőtt, amikor Kovács Béla felolvasta a neveket sokan a könnyeikkel küszködtek: megható és felemelő pillanat volt.

És megint eszembe jutott egy másik délután, egy másik este: 1867. november 23-án készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék, ennek tiszteletére Ganz Ábrahám emlékérmét veretett minden alkalmazottjának, és családjaikkal együtt meghívta őket egy ünnepi vacsorára.

Kell-e, lehet-e párhuzamot vonni egy mostani és egy több mint 140 éve történt esemény között? Igen, kell, hisz mindkettő a tiszteletről szól, arról a tiszteletről, ami nélkül nincs előrehaladás, ami nélkül nem lehet újat teremteni, ami nélkül nem lehet élni, amire minden embernek szüksége van.

Ezen a napon egy nagycsalád ünnepelt együtt, akik megértették, hogy előrelépni csak együtt tudnak, minden egyes lépéshez mindenkinek oda kell tennie a maga munkáját, a maga becsületét.

Csodálatos nap volt!

Most következzenek azok, akiket a tulajdonos, Kovács Béla név szerint is megemlített.

Akik már nem lehettek itt, ezen az évfordulón:

Baksa Miklós, Batizi Ferenc, Becő Vilmosné, Belej Ferenc, Csáti Lajos, Fazekas József, Fazekas László, Ferenczi János, Förgeteg Csaba, Gallai György, Geiger István, Herczegh György, Hovonyec József, Id. Horváth Ferenc, Ifj. Horváth Ferenc, Kosztándi János, Lakner Ernő, Lakos Imre, Lakos Zoltán, Mesterházi István, Nagy Zsigmond, Simon Lajos, Szórádi Lajos, Tóth József, Vámosi András, Varga Sándorné.

Azok a már nyugdíjas kollégák, akik lerakták az alapokat:

Bajnóczi Ferenc, Bócsa Lajos, Borbás János, Czikolai Mihály, Ferenczi Sándor, Gább Tibor, Gerda Sándorné, Gönczi István, Gyurácz István, Heim Miklós, Kerényi László, Király Ferenc , Lábas József, Lukács József, Magyar Gyula, Monori István, Németh Gyula, Paksi István, Rónai Lajos, Seres Béla, Székely Ivánné, Takács Sándor, Talabér István, Talabér Károly, Tömpe László, Vámosi László, Id.Varga Attila, Varró József, Zámori Tibor

Azok, akik az alakulástól a 20. évfordulóig itt dolgoztak, dolgoznak:

Hajagos Sándor, Macziej Simonné, Koday Erzsébet

(Itt azonban még meg kell említenünk a két tulajdonost is: Kovács Bélát és Lakner Vencelt.)

Azok, akik több mint 15 éve erősítik a céget, és jelenleg is aktív dolgozók:

Bogdán György, Bojtár Elemér, Gerencsér Kálmán, Gulyás István, Kocsis Lajos, Krizsán Sándor, Márton János, Soós István, Sugár József, Suvada Judit, Ujlaki Györgyné

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt néhány gondolat Kovács Béla tulajdonos beszédéből:

„Előszöri is engedjék meg, hogy bemutatkozzam Önöknek, és bemutassam tulajdonostársamat, egyben kollégámat és barátomat, Lakner Vencelt.

Kovács Bélának hívnak, 1968 szeptemberében ebben az üzemben, 14 évesen kezdtem meg ipari tanulóként a kovácsmesterséget, ott a Macej karusszel gépe helyén lévő egyengető platnin. Nagy öröm számomra, hogy 43 év elteltével is még itt lehetek. Mellettem álló Vencel barátom még előbb jött, ő 1964-ben kezdett hasonlóképpen, de a Ganz-MÁVAG egy másik üzemében. 1988 óta dolgozunk együtt szoros emberi és munkakapcsolatban.”

„Engedjék meg, hogy ismertessem cégünk történetét. Próbálok rövid lenni, de ezt nem könnyű. Nem tartom üres szólamnak, azt a mondást, hogy a múltunk ismerete, jövőnk alapja.

Ma a Technokov Kft. 20. születésnapját ünnepeljük, de ez a születésnap cégünk tevékenységi körének a lemez és fenékgyártásnak nem a 20., hanem a 115. születésnapja. Tekintsünk kicsit vissza a múltba, kik voltak a „szülők”, hogyan született, hogyan jött létre a mai Technokov.

Talán kevesen tudják közülünk, hogy ezt az üzemet, ahol állunk 1896-ban alapították, mégpedig a gőzmozdonyok kazánjainak gyártására, mint a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Kazángyártó Üzeme.

Ez az üzem szolgálta ki melegen sajtolt durvalemezekkel és idomokkal a század elejétől kezdve a mozdonygyártást. Érdekességképpen elmondom, hogy rendelkezünk egy 1894-ből származó műszaki rajzzal a volt 1000 tonnás sajtolóról, és nálunk van a 2000 tonnás gépről szóló megrendelés is 1913-ból.

Az 1896. évi millenniumi kiállítás zárása után a kiállítás pavilonját a gyár megvásárolta és átalakítása után belőle bővített több gyártáscsarnokot, raktárépületet. <<A tervbe vett műhelyépület oly terjedelemben állítatott fel, hogy abban a lemezek sajtolásához, nevezetesen a kazánfenék-lemezek, forgóváz és egyéb lemezek sajtolása is megvalósítható lett és abban még a lokomotív-szerkocsikhoz való vázszekrények előállítására rendelt műhely is elhelyezhető volt>>- írja a korabeli gyárismertető. A műhelyben két pakura fűtésű kemencét állítottak fel a szükséges egyengető lemezzel és egy 5 tonnás darut.

Az üzem tevékenységét egy darab 600 tonnás hidraulikus sajtolóval kezdte, amellyel a mozdonykarámok idomfalait, a kazánfenekeket, a vagon-forgóváz alkatrészeit sajtolták.

1913-ban megrendelték a 2000 tonnás sajtolót, elsősorban lövegtalp sajtolásához, készülve, az I. világháborúra. Ezzel egyidejűleg a farészes épület átépítésre került annak érdekében, hogy a magas daru elhelyezhető legyen, így az üzem tágasabb lett.

A korabeli termelési kimutatás szerint 1896-97-ben 28-28 tonna, 1898-ban 48 tonna, majd 1899-ben 93 tonna sajtolt lemezt gyártottak. A lemezsajtoló üzem mindig a MÁVAG szerves része volt, a mozdonygyártáshoz tartozott. Fő profilja a gőzmozdonyok idomfalainak sajtolása volt. 1945 után folyamatosan a Szovjetunió részére is nagyobb darabszámban készített idomfalakat.

Később a Ganz-MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyárban motorvonatok, mozdonyok, atomerőműi berendezések, szivattyúk készültek, a mi üzemünkben pedig Ikarusz buszokhoz légrugó-tartókat, lökhárítókat gyártottunk, de sok jelentős hadiipari lemezsajtolt termék is készült itt, pl. T56-os harckocsikhoz.

1989-ben a rendszerváltással egyidejűleg összeomlott a Ganz-MÁVAG piaca is, hiszen szinte kizárólag orosz, illetve KGST piacra termelt. A piacok elvesztése miatt a gyár csődöt jelentett, mivel nem tudta törleszteni az állam felé az adósságit. Ekkor megkezdődött a Ganz-MÁVAG „feldarabolása”, kisebb egységekre való bontása, mely így sem lett életképes, hiszen a piacok elvesztésén a feldarabolás sem segített, végül megkezdődött a felszámolás.

Ebben az időszakban üzemvezetőként dolgoztam ebben a gyáregységben, és megtapasztalva az akkori kollégák szakmai tudását, hatalmas rutinját és gyakorlatát, nem utolsó sorban példaértékű hozzáállását, úgy ítéltem meg, hogy velük képesek vagyunk egy hatékonyabb és egy eredményesebb működésre. Ezért megkezdtem a tárgyalásokat a felszámoló biztossal és ajánlatot tettünk Vencellel az üzem megvásárlására.

Rajunk kívül még 11 pályázó jelentkezett, a többek között német gyártók és belföldi vállalkozások. 1991. március 12-én vártunk az eredményhirdetésre, mint pályázó a Vadász utcai REORG székházában, ahol a bontást követően minket hirdettek ki, mint győztest. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy garantáltuk a dolgozók tovább foglalkoztatását, és a legmagasabb vételárat ajánlottuk.

Ezt követően megkezdődött az átadás-átvételi dokumentáció elkészítése, majd pontosan 20 évvel ezelőtt aláírtuk a visszavonhatatlan adásvételi szerződést. A vételárat vállalásunknak megfelelően az egész Ganz-MÁVAG-on belül egyedüliként határidőre, napra pontosan kifizettünk.

Innentől kezdve már saját magunkra voltunk utalva úgy munkaszerzésben, mint értékesítésben, gazdálkodásban, és nem utolsó sorban a finanszírozásban. Ebben az időszakban az üzemben körülbelül 80-an dolgoztunk, és 87 M Ft volt az árbevételünk.”

„Az adásvételi szerződés aláírását követő napon a TÜV Rheinland Paulai Ede utcai irodájába vezetett Vencellel az utunk, ahol megkerestük Dr. Ladányi Péter urat, aki a német piacra szállított termékek üzemminősítéséért felelt. Megkérdeztük, hogy milyen feltételekkel tudnánk a német piacra szállítani? Először is elmondta, hogy MSZ szabványról át kell térnünk a DIN szabványra, ami nem tűnt egyszerű feladatnak, hiszen a szerszámaink mind MSZ szabványra készültek. Vencel irányításával ezt is megoldottuk, és elkezdődött a gyártóeszközök átalakítása magyar szabványról DIN szabványra. Ennek eredményeként még abban az évben, szeptember hónapban megindultak a szállítások Németországba, holott ezt megelőzően ebből az üzemből nyugati piacra soha nem történt eladás.

A következő utunk Dunaújvárosba, a Dunaferr főtechnológusához, Dr. Horváth Ákos úrhoz vezetett, mert nagy igény volt PB gáztároló tartályok iránt a belföldi és a német piacon egyaránt, de ehhez sem alapanyaggal, sem gyártóeszközzel nem rendelkeztünk.

Köszönet Horváth úrnak, akivel a szükséges alapanyagot közösen kikísérleteztük, és így lehetővé vált a gyártás. Legalább ilyen fontos szerepe volt az akkori kollégáknak a sikerben, különösen Bán Sándor üzemvezetőnek és Gább Tibor csoportvezetőnek, hiszen ehhez új technológiára, új eszközökre volt szükség, mint például körvágó olló, perembedöntő stb. Ezt a terméket a mai napig gyártjuk, sőt a múlt évben európai szinten vezető pozícióban voltunk, a 20 év alatt több százezer darabot gyártottunk és értékesítettünk.”

„További kihívást jelentett a kettős falú üzemanyag tároló tartályokhoz szükséges tartályfenekek gyártása, hiszen 2500-as átmérőben az 5 mm falvastagságú, normáldomború edényfenekek hidegen gyártáshoz sem eszközünk, sem szerszámunk, sem gyakorlatunk nem volt, hiszen ezt megelőzően minden kis-, és nagyméretű vékony és vastag fenék csak melegen készült. Ebből a ma napig több százezer darabot adtunk el, aki ezt elindította és kikísérletezte Bán Sándor és Gább Tibor.”

„Az első megtakarított pár millió forintból egy speciális, Linde típusú új villástargoncát vásároltunk, mely kiváltotta a régi kétkarú emelőt, és lényegesen megkönnyítettre az ott dolgozók fizikai terhelését.”

„Az elmúlt 20 évben több fejlesztés volt: többek között a kemencék átalakítása hőmérséklet szabályzó és regisztráció beépítésével, a körtárcsák lángvágásáról áttértünk a körollózásra majd plazmavágásra, a perembedöntő berendezéseket szereztünk be és nem utolsó sorban a Boldrini gyártósor és az 1000 tonnás gyártósor is beüzemelésre került. Kétkarú emelőről a targoncára, a föld padozatról a beton aljzatra tértünk át, és a földbeásott magasnyomású csövek és vezetékek ma már csatornarendszerben futnak.”

„A fejlesztéseken belül figyelmet fordítottunk a dolgozók munka és élet körülményeinek javítására is, a csarnok beüvegezése, tető felújítása, új öltöző és kulturált étkező kialakítása, munkásszálló biztosítása, modern irodák, amelyek fejlett informatikai rendszerrel lettek kialakítva a kulturált és gyors vevőkiszolgálás érdekében.

A hazai ipari termelő cégek sorában az elsők között vezettünk be vállalatirányítási rendszert, valamint áttértünk a legkorszerűbb vonalkódos termékazonosításra és termeléskövetésre is.”

„Folytathatnám holnap reggelig az új termékek, technológiák és fejlesztések felsorolását, de inkább szeretnék egy aktuális bizonyítékot bemutatni arra, hogy a fejlődés és a piaci változásokhoz való alkalmazkodás mennyire fontos.

A gazdasági válság jeleivel 2008 végén már szembesültünk, 2009-ben az árbevétel ugyan visszaesett, de volumenében nem csökkent a termelés, 2010-ben már ismét 2 milliárd forint fölé, a 2008-as árbevételi szintre tudunk visszaállni, mely a hazai ipari termelő vállalkozások között egyedinek mondható. 2011-ben várhatóan tovább nő a termelés, eléri a 7500 tonna lemezt, amit 80+16 fővel tudunk biztosítani.”

„Talán már sokan hallották tőlem, egy vállalkozásnak 3 komoly tőkéje van: a humán tőke, a kapcsolati tőke és végül a pénztőke. Ha megfelelő, elhívatott emberekkel dolgozunk és vigyázunk kapcsolatainkra, akkor keletkezik a harmadik tőke, a pénztőke, mely lehetőséget biztosít az oly sokat említett fejlesztésekhez és bővítésekhez.”

„Annak érdekében tehát, hogy biztos jövőnk legyen, mindenkinek többet kell tennie.

Bízom abban, megértették szavaim lényegét, és húsz év múlva is itt állhatunk majd, és egy hasonlóan sikeres időszakra tekinthetünk vissza. Addig is kívánok mindannyiunknak jó egészséget, a mai rendezvényen pedig érezzék magukat nagyon jól!”

Kedves Olvasó! Szeretnél jó és biztos tartályfeneket? Látogass el a cég honlapjára (http://www.technokov.hu) és rendelj a Technokovtól!
-dk-
Most még következzen néhány ellesett pillanat erről a napról!

Hordós Károly, Budai Sándor,
Pekár Gyuláné Enikő, Monori István

Lakner Vencel, Dr. Ladányi Péter -
a TÜV Rheinland ügyvezető igazgató

Egyed Gábor, Simonné Koday Erzsébet

Müller Zoltán, Kovács Béla, Lakner Vencel

Kovács Béla, Lakner Vencel

Vámosi László, Turán Mihály, Gább Tibor

Tömpe László, Bartha István (Ganz
Szentes Kft. ügyvezető igazgatója),
Zsámpár László

Rónai Lajos, Takács Sándor

Haraszlin Albertné Margit néni,
Bajnóczi Ferenc

Budai Zoltán - Múzeum Kávéház ügyvezető igazgató,
Fülöp András min.bizt.vez. - SZAK,
Slávits Márton ker.vezető -SZAK,
Müller Zoltán vezérigazgató - KB Holding Csoport Zrt.,
Bagyó Mátyás ügyvezető ig. - SZAK,
Kis Gábor ügyvezető ig. - Technokov Kft.,
Gönczi Imre tulajdonos - Gönczi és Fia Kft.(kiemelt partner)

Albert Ferenc tulajdonos
(Magnet Kft. - kiemelt partner)
Kovács Béla tulajdonos -Technokov kft.,
Laczkó János ker.vezető - Technokov Kft.,
Albert Ferenc ügyvezető igazgató - Magnet Kft.