Májusban
meghívót kaptunk a Technokov Kft. megalapításának 20. jubileumi évfordulója
alkalmából tartandó egész napos programra, 2011. május 20-ra.
Csodálatos
nap volt!
Újra
és újra megpróbáltam írni róla, újra és újra átfogalmaztam, változtattam, de
nem voltam elégedett az elkészült írással. Úgy éreztem, hiányzik valami. A
szavak, a mondatok nem tükrözték azt a hangulatot, amelyről írni szerettem
volna. Nem tudtam eldönteni, hogy melyek azok az emlékek, érzések, amik az
enyémek, és melyek azok, amik ehhez a naphoz, ennek a napnak az üzenetéhez
tartoztak. Most úgy gondolom, nem is kell szétválasztani őket, mert nem lesz
valós a beszámolóm.
Autóval
mentem, és a kocsit a Golgota téren hagytam. A VII-es kapu környéke
rendezetlen, gazdátlan volt, a 270-es épület szintén. Fájón gondoltam arra,
hogy valaha ebben az épületben dolgozott az édesapán évtizedekig. De itt
helyettesítettem a „Kohász” könyvtárban néhányszor Ágit, vagy az épület előtt
az udvaron találkoztam hosszú évek után újra általános iskolai
osztálytársammal, Ibivel.
A
Technokov kapuján belépve egy más világba csöppentem.
Rend és tisztaság fogadott, valami megmagyarázhatatlan béke, nyugalom és öröm. Végigtekintve a csarnokon, felidéződött bennem az a kép, amikor 1972 novemberében – ekkor kerültem a gyárba – Csép Vera nénivel végigmentem a melegüzemen. Ma már nem olyan, mégis a kép itt él bennem, és valószínű az asztaloknál ülő emberekben pedig a saját képeik, történeteik, amelyek ehhez az épülethez kötnek minket, amelyeket életünk végéig megőrzünk.
Ez
a nap 7 órakor indult szíverősítővel és disznótoros reggelivel – ami itt az
üzemben sült finomra, s a csarnokban tangóharmonika hangjai szálltak. A
hangszert Bódi Zoltán szólaltatta meg.
Az
ünnepi programot Kovács Béla tulajdonos kezdte összegezve az elmúlt 20 évet,
előrevetítve a jövőt, megköszönve a régi és jelenlegi dolgozóknak az elmúlt
éveket. Emléklappal és ajándékkal kedveskedett a dolgozóknak.
A nap meglepetése Kovács Béla beszéde után kapott helyet: a cég női dolgozói adták elő titkos műsorszámukat, mindenki örömére és megelégedésére.
Majd
játékos teszt, tánc, zene, mulatság és a Hungária néptánccsoport folklór bemutatója
következett.
Így
értünk el az ebédhez, a helyben készített töltött káposztához és a bográcsban
főtt vadpörkölthöz. De nemcsak jó ebéd volt, hanem szólt a nóta is: Szitai
Rudolf és zenekara muzsikált. Ebéd után a 20 éves évfordulóra készült süteményt
Kovács Béla vágta fel, és mindenkinek jutott a finom édességből is.
Délután
került sor a hastáncos lányok előadására, akik bemutató után felcsalogatták a
színpadra a táncos kedvű dolgozókat.
Akinek nem jutott hely a színpadon, azok az asztalok között perdültek táncra. A hangulatot a továbbiakban Bódi Zoltán, illetve Ferenczi István szintetizátoros őrizte. A napot vonatozással zárták az ünneplők, bejárva az egész csarnokot.
A nap folyamán újra és újra kisebb csoportok alakultak, hogy felidézzék az elmúlt éveket, és előkerültek a fényképalbumok is, hiszen a meghívottak között ott voltak a 20 év alatt nyugdíjba ment dolgozók is.
Igen, így is lehet: tisztességgel, becsülettel gondolni, emlékezni azokra, akik előreviszik, előrevitték a céget, és megemlékezni azokról, akik már nem lehettek itt ezen a napon. Délelőtt, amikor Kovács Béla felolvasta a neveket sokan a könnyeikkel küszködtek: megható és felemelő pillanat volt.
És
megint eszembe jutott egy másik délután, egy másik este: 1867. november 23-án
készült el a százezredik kéregöntésű vasúti kerék, ennek tiszteletére Ganz
Ábrahám emlékérmét veretett minden alkalmazottjának, és családjaikkal együtt
meghívta őket egy ünnepi vacsorára.
Kell-e,
lehet-e párhuzamot vonni egy mostani és egy több mint 140 éve történt esemény
között? Igen, kell, hisz mindkettő a tiszteletről szól, arról a tiszteletről,
ami nélkül nincs előrehaladás, ami nélkül nem lehet újat teremteni, ami nélkül
nem lehet élni, amire minden embernek szüksége van.
Ezen
a napon egy nagycsalád ünnepelt együtt, akik megértették, hogy előrelépni csak
együtt tudnak, minden egyes lépéshez mindenkinek oda kell tennie a maga
munkáját, a maga becsületét.
Csodálatos
nap volt!
Most
következzenek azok, akiket a tulajdonos, Kovács Béla név szerint is
megemlített.
Akik
már nem lehettek itt, ezen az évfordulón:
Baksa
Miklós, Batizi Ferenc, Becő Vilmosné, Belej Ferenc, Csáti Lajos, Fazekas
József, Fazekas László, Ferenczi János, Förgeteg Csaba, Gallai György, Geiger
István, Herczegh György, Hovonyec József, Id. Horváth Ferenc, Ifj. Horváth
Ferenc, Kosztándi János, Lakner Ernő, Lakos Imre, Lakos Zoltán, Mesterházi
István, Nagy Zsigmond, Simon Lajos, Szórádi Lajos, Tóth József, Vámosi András,
Varga Sándorné.
Azok
a már nyugdíjas kollégák, akik lerakták az alapokat:
Bajnóczi
Ferenc, Bócsa Lajos, Borbás János, Czikolai Mihály, Ferenczi Sándor, Gább
Tibor, Gerda Sándorné, Gönczi István, Gyurácz István, Heim Miklós, Kerényi
László, Király Ferenc , Lábas József, Lukács József, Magyar Gyula, Monori
István, Németh Gyula, Paksi István, Rónai Lajos, Seres Béla, Székely Ivánné,
Takács Sándor, Talabér István, Talabér Károly, Tömpe László, Vámosi László,
Id.Varga Attila, Varró József, Zámori Tibor
Azok,
akik az alakulástól a 20. évfordulóig itt dolgoztak, dolgoznak:
Hajagos
Sándor, Macziej Simonné, Koday Erzsébet
(Itt
azonban még meg kell említenünk a két tulajdonost is: Kovács Bélát és Lakner
Vencelt.)
Azok,
akik több mint 15 éve erősítik a céget, és jelenleg is aktív dolgozók:
Bogdán György, Bojtár Elemér, Gerencsér
Kálmán, Gulyás István, Kocsis Lajos, Krizsán Sándor, Márton János, Soós István,
Sugár József, Suvada Judit, Ujlaki Györgyné
Végül,
de nem utolsó sorban álljon itt néhány gondolat Kovács Béla tulajdonos
beszédéből:
„Előszöri
is engedjék meg, hogy bemutatkozzam Önöknek, és bemutassam tulajdonostársamat,
egyben kollégámat és barátomat, Lakner Vencelt.
Kovács
Bélának hívnak, 1968 szeptemberében ebben az üzemben, 14 évesen kezdtem meg
ipari tanulóként a kovácsmesterséget, ott a Macej karusszel gépe helyén lévő
egyengető platnin. Nagy öröm számomra, hogy 43 év elteltével is még itt
lehetek. Mellettem álló Vencel barátom még előbb jött, ő 1964-ben kezdett
hasonlóképpen, de a Ganz-MÁVAG egy másik üzemében. 1988 óta dolgozunk együtt
szoros emberi és munkakapcsolatban.”
„Engedjék
meg, hogy ismertessem cégünk történetét. Próbálok rövid lenni, de ezt nem
könnyű. Nem tartom üres szólamnak, azt a mondást, hogy a múltunk ismerete,
jövőnk alapja.
Ma
a Technokov Kft. 20. születésnapját ünnepeljük, de ez a születésnap cégünk
tevékenységi körének a lemez és fenékgyártásnak nem a 20., hanem a 115. születésnapja. Tekintsünk kicsit
vissza a múltba, kik voltak a „szülők”, hogyan született, hogyan jött létre a mai Technokov.
Talán
kevesen tudják közülünk, hogy ezt az üzemet, ahol állunk 1896-ban alapították,
mégpedig a gőzmozdonyok kazánjainak gyártására, mint a Magyar Királyi
Államvasutak Gépgyárának Kazángyártó Üzeme.
Ez
az üzem szolgálta ki melegen sajtolt durvalemezekkel és idomokkal a század
elejétől kezdve a mozdonygyártást. Érdekességképpen elmondom, hogy rendelkezünk
egy 1894-ből származó műszaki rajzzal a volt 1000 tonnás sajtolóról, és nálunk
van a 2000 tonnás gépről szóló megrendelés is 1913-ból.
Az
1896. évi millenniumi kiállítás zárása után a kiállítás pavilonját a gyár
megvásárolta és átalakítása után belőle bővített több gyártáscsarnokot,
raktárépületet. <<A tervbe vett műhelyépület oly terjedelemben állítatott
fel, hogy abban a lemezek sajtolásához, nevezetesen a kazánfenék-lemezek,
forgóváz és egyéb lemezek sajtolása is megvalósítható lett és abban még a
lokomotív-szerkocsikhoz való vázszekrények előállítására rendelt műhely is
elhelyezhető volt>>- írja a korabeli gyárismertető. A műhelyben két
pakura fűtésű kemencét állítottak fel a szükséges egyengető lemezzel és egy 5
tonnás darut.
Az
üzem tevékenységét egy darab 600 tonnás hidraulikus sajtolóval kezdte, amellyel
a mozdonykarámok idomfalait, a kazánfenekeket, a vagon-forgóváz alkatrészeit
sajtolták.
1913-ban
megrendelték a 2000 tonnás sajtolót, elsősorban lövegtalp sajtolásához,
készülve, az I. világháborúra. Ezzel egyidejűleg a farészes épület átépítésre
került annak érdekében, hogy a magas daru elhelyezhető legyen, így az üzem
tágasabb lett.
A
korabeli termelési kimutatás szerint 1896-97-ben 28-28 tonna, 1898-ban 48 tonna,
majd 1899-ben 93 tonna sajtolt lemezt gyártottak. A lemezsajtoló üzem mindig a
MÁVAG szerves része volt, a mozdonygyártáshoz tartozott. Fő profilja a
gőzmozdonyok idomfalainak sajtolása volt. 1945 után folyamatosan a Szovjetunió
részére is nagyobb darabszámban készített idomfalakat.
Később
a Ganz-MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyárban motorvonatok, mozdonyok, atomerőműi
berendezések, szivattyúk készültek, a mi üzemünkben pedig Ikarusz buszokhoz
légrugó-tartókat, lökhárítókat gyártottunk, de sok jelentős hadiipari
lemezsajtolt termék is készült itt, pl. T56-os harckocsikhoz.
1989-ben
a rendszerváltással egyidejűleg összeomlott a Ganz-MÁVAG piaca is, hiszen szinte
kizárólag orosz, illetve KGST piacra termelt. A piacok elvesztése miatt a gyár
csődöt jelentett, mivel nem tudta törleszteni az állam felé az adósságit. Ekkor
megkezdődött a Ganz-MÁVAG „feldarabolása”, kisebb egységekre való bontása, mely
így sem lett életképes, hiszen a piacok elvesztésén a feldarabolás sem
segített, végül megkezdődött a felszámolás.
Ebben
az időszakban üzemvezetőként dolgoztam ebben a gyáregységben, és megtapasztalva
az akkori kollégák szakmai tudását, hatalmas rutinját és gyakorlatát, nem
utolsó sorban példaértékű hozzáállását, úgy ítéltem meg, hogy velük képesek
vagyunk egy hatékonyabb és egy eredményesebb működésre. Ezért megkezdtem a
tárgyalásokat a felszámoló biztossal és ajánlatot tettünk Vencellel az üzem
megvásárlására.
Rajunk
kívül még 11 pályázó jelentkezett, a többek között német gyártók és belföldi
vállalkozások. 1991. március 12-én vártunk az eredményhirdetésre, mint pályázó
a Vadász utcai REORG székházában, ahol a bontást követően minket hirdettek ki,
mint győztest. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy garantáltuk a dolgozók
tovább foglalkoztatását, és a legmagasabb vételárat ajánlottuk.
Ezt
követően megkezdődött az átadás-átvételi dokumentáció elkészítése, majd
pontosan 20 évvel ezelőtt aláírtuk a visszavonhatatlan adásvételi szerződést. A
vételárat vállalásunknak megfelelően az egész Ganz-MÁVAG-on belül egyedüliként
határidőre, napra pontosan kifizettünk.
Innentől
kezdve már saját magunkra voltunk utalva úgy munkaszerzésben, mint
értékesítésben, gazdálkodásban, és nem utolsó sorban a finanszírozásban. Ebben
az időszakban az üzemben körülbelül 80-an dolgoztunk, és 87 M
Ft volt az árbevételünk.”
„Az
adásvételi szerződés aláírását követő napon a TÜV Rheinland Paulai Ede utcai
irodájába vezetett Vencellel az utunk, ahol megkerestük Dr. Ladányi Péter urat, aki a
német piacra szállított termékek üzemminősítéséért felelt. Megkérdeztük, hogy
milyen feltételekkel tudnánk a német piacra szállítani? Először is elmondta,
hogy MSZ szabványról át kell térnünk a DIN szabványra, ami nem tűnt egyszerű
feladatnak, hiszen a szerszámaink mind MSZ szabványra készültek. Vencel
irányításával ezt is megoldottuk, és elkezdődött a gyártóeszközök átalakítása
magyar szabványról DIN szabványra. Ennek eredményeként még abban az évben, szeptember hónapban megindultak a
szállítások Németországba, holott ezt megelőzően ebből az üzemből nyugati
piacra soha nem történt eladás.
A
következő utunk Dunaújvárosba, a Dunaferr főtechnológusához, Dr. Horváth Ákos
úrhoz vezetett, mert nagy igény volt PB gáztároló tartályok iránt a belföldi és
a német piacon egyaránt, de ehhez sem alapanyaggal, sem gyártóeszközzel nem
rendelkeztünk.
Köszönet
Horváth úrnak, akivel a szükséges alapanyagot közösen kikísérleteztük, és így lehetővé
vált a gyártás. Legalább ilyen fontos szerepe volt az akkori kollégáknak a
sikerben, különösen Bán Sándor üzemvezetőnek és Gább Tibor csoportvezetőnek,
hiszen ehhez új technológiára, új eszközökre volt szükség, mint például körvágó
olló, perembedöntő stb. Ezt a terméket a mai napig gyártjuk, sőt a múlt évben európai
szinten vezető pozícióban voltunk, a 20 év alatt több százezer darabot gyártottunk
és értékesítettünk.”
„További
kihívást jelentett a kettős falú üzemanyag tároló tartályokhoz szükséges
tartályfenekek gyártása, hiszen 2500-as átmérőben az 5 mm falvastagságú,
normáldomború edényfenekek hidegen gyártáshoz sem eszközünk, sem szerszámunk,
sem gyakorlatunk nem volt, hiszen ezt megelőzően minden kis-, és nagyméretű
vékony és vastag fenék csak melegen készült. Ebből a ma napig több százezer
darabot adtunk el, aki ezt elindította és kikísérletezte Bán Sándor és Gább
Tibor.”
„Az
első megtakarított pár millió forintból egy speciális, Linde típusú új
villástargoncát vásároltunk, mely kiváltotta a régi kétkarú emelőt, és
lényegesen megkönnyítettre az ott dolgozók fizikai terhelését.”
„Az
elmúlt 20 évben több fejlesztés volt: többek között a kemencék átalakítása
hőmérséklet szabályzó és regisztráció beépítésével, a körtárcsák lángvágásáról
áttértünk a körollózásra majd plazmavágásra, a perembedöntő berendezéseket
szereztünk be és nem utolsó sorban a Boldrini gyártósor és az 1000 tonnás gyártósor
is beüzemelésre került. Kétkarú emelőről a targoncára, a föld padozatról a
beton aljzatra tértünk át, és a földbeásott magasnyomású csövek és vezetékek ma
már csatornarendszerben futnak.”
„A
fejlesztéseken belül figyelmet fordítottunk a dolgozók munka és élet körülményeinek
javítására is, a csarnok beüvegezése, tető felújítása, új öltöző és kulturált
étkező kialakítása, munkásszálló biztosítása, modern irodák, amelyek fejlett
informatikai rendszerrel lettek kialakítva a kulturált és gyors vevőkiszolgálás
érdekében.
A
hazai ipari termelő cégek sorában az elsők között vezettünk be
vállalatirányítási rendszert, valamint áttértünk a legkorszerűbb vonalkódos
termékazonosításra és termeléskövetésre is.”
„Folytathatnám
holnap reggelig az új termékek, technológiák és fejlesztések felsorolását, de
inkább szeretnék egy aktuális bizonyítékot bemutatni arra, hogy a fejlődés és a
piaci változásokhoz való alkalmazkodás mennyire fontos.
A
gazdasági válság jeleivel 2008 végén már szembesültünk, 2009-ben az árbevétel
ugyan visszaesett, de volumenében nem csökkent a termelés, 2010-ben már ismét 2
milliárd forint fölé, a 2008-as árbevételi szintre tudunk visszaállni, mely a
hazai ipari termelő vállalkozások között egyedinek mondható. 2011-ben várhatóan
tovább nő a termelés, eléri a 7500 tonna lemezt, amit 80+16 fővel tudunk
biztosítani.”
„Talán
már sokan hallották tőlem, egy vállalkozásnak 3 komoly tőkéje van: a humán
tőke, a kapcsolati tőke és végül a pénztőke. Ha megfelelő, elhívatott
emberekkel dolgozunk és vigyázunk kapcsolatainkra, akkor keletkezik a harmadik
tőke, a pénztőke, mely lehetőséget biztosít az oly sokat említett
fejlesztésekhez és bővítésekhez.”
„Annak
érdekében tehát, hogy biztos jövőnk legyen, mindenkinek többet kell tennie.
Bízom
abban, megértették szavaim lényegét, és húsz év múlva is itt állhatunk majd, és
egy hasonlóan sikeres időszakra tekinthetünk vissza. Addig is kívánok
mindannyiunknak jó egészséget, a mai rendezvényen pedig érezzék magukat nagyon
jól!”
Kedves
Olvasó! Szeretnél jó és biztos tartályfeneket? Látogass el a cég honlapjára (http://www.technokov.hu) és rendelj a
Technokovtól!
-dk-
Most még következzen néhány ellesett pillanat erről a napról!
-dk-
Most még következzen néhány ellesett pillanat erről a napról!
Hordós Károly, Budai Sándor, Pekár Gyuláné Enikő, Monori István |
Lakner Vencel, Dr. Ladányi Péter - a TÜV Rheinland ügyvezető igazgató |
Egyed Gábor, Simonné Koday Erzsébet |
Müller Zoltán, Kovács Béla, Lakner Vencel |
Kovács Béla, Lakner Vencel |
Vámosi László, Turán Mihály, Gább Tibor |
Tömpe László, Bartha István (Ganz Szentes Kft. ügyvezető igazgatója), Zsámpár László |
Rónai Lajos, Takács Sándor |
Haraszlin Albertné Margit néni, Bajnóczi Ferenc |
Albert Ferenc tulajdonos (Magnet Kft. - kiemelt partner) Kovács Béla tulajdonos -Technokov kft., Laczkó János ker.vezető - Technokov Kft., Albert Ferenc ügyvezető igazgató - Magnet Kft. |
Kovács Lajos |
Bódi Zoltán |
Dr. Horváth Ákos - Dunaferr, nyug. főtechnológus, Albert Ferenc - Magnet Kft. |
Szőllősi Károly, Beszteri Zoltán |
Pösztör Sándor - Magnet Kft., Bodó Lászlóné Ildikó |
Zámori Tibor, Beliczki Ferenc |
Turán Mihály, Cserés János |
Macziej Kluczowski, Bajnóczi Ferenc |
Tömpe László, Bódi Zoltán |
Mészáros Dénes, Egyed Gábor |
Magyar Gyula |
Kocsis Lajos, Murárik István |
Kerényi László, Bartha István |
Bodó Lászlóné Ildikó, Gerda Sándorné Csöpike, Fróna György - Dunaferr, Székely Ivánné Marika |
Nagy István, Bóka Gyula |
Simon László, Lakatos József (SZAK: Szabadalakító Kovácsüzem Kft.) |
Takács Sándor, Glázer Krisztián |
Bagyó Mátyás, Szabó Margit |
Fülöp András, Slávits Márton, Bagyó Mihály (SZAK - Szabadalakító Kovácsüzem Kft.) Bódi Zoltán tangóharmonikás -hátul |
Laczkó János, Albert Csaba - Magnet Kft. |
Kniesz Zoltán - Magnet Kft., Kerényi László |
Kovács Béla tulajdonos - Technokov Kft., Albert Ferenc - Magnet Kft. |
Albert Ferenc, Albert Csaba - Magnet Kft., Kovács Béla - Technokov Kft. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése