A január 1-jei évkezdet hosszú évezredek eredménye. Az ókori Rómában az év első napja március 1-je volt, és csak i.e.153-tól, Julius Caesar naptárreformja után került át erre a napra, amit lakomákkal, ajándékozással, és Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel tartottak meg. A keresztény egyház éppen ezért erre a napra tette Jézus körülmetélésének ünnepét. A polgári év kezdetévé XI. Ince pápa tette meg 1691-ben, az egyházi év azonban advent első napjával kezdődik.
Hazánkban az évkezdetet december 25-től számították a középkorban, újév pedig kiskarácsony napja volt.
Amíg a szilveszter a mulatozás, a tánc napja volt, addig újév ünnepe inkább megfontolt, előrelátó. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel, vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog, ezért az egész év sikerét igyekeztek biztosítani ezen a napon. Nagyon fontos volt a jó cselekedet is ezen a napon, de bővelkedett tiltásban is.
Néhány kedves hagyomány álljon itt okulásul és megőrzésül, hiszen az ünnepet az ember maga magának csinálja.
Az óév utolsó napján nem volt szabad mosni, teregetni, sőt a szemetet kivinni sem a házból. Ha mégis kivitték, akkor háttal mentek ki az ajtón, hogy a rossz szellemeket megtévesszék.
Nem szabad baromfit és halat enni, mert az egyik elkaparja a szerencsét, a másik pedig elúszik vele.
Legyen az asztalon babból, lencséből vagy borsóból főtt étel, mert ezek sok pénzt hoznak a házba.
Ha jut asztalra, akkor jó egy kis malacpecsenye is, mert a malac kitúrja a szerencsét, gazdaggá teszi a ház népét.
Január elsejéhez a következő időjósló megfigyelések tartoznak:
§ ha csillagos az ég, rövid lesz a tél
§ ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő
§ hideg északi szél esetén hosszú, kemény télre számíthatunk
§ ha olvadni kezd, sok bor terem
Keljetek korán, és nézzétek meg, milyen lesz a jövő évi időjárás!
Most pedig szerezzetek be egy kis szerencsét! Patkót vagy négylevelű lóherét, hogy védekezzetek a rossz szellemek és a balszerencse ellen!
A patkó és a lóhere kultusza is a régi időkre nyúlik vissza. A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a néphit szerint termékenységet biztosít. Azt gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől is. A négylevelű lóhere már a kereszténység előtti időkben is keresztet idéző alakjával védelmet jelentett, elűzte a rossz szellemeket és a boszorkányokat, sőt a motívummal még templomokat is díszítettek.
Ha nincs a közelben lovarda, patkoló kovács, akkor süssetek mákos kiflit! (Lesz patkó, és a sok apró magocska hozza a gazdagságot!)
Végül megosztjuk veletek Koday Laci festményét, amellyel mindenkinek szebb, jobb és boldogabb évet kívánunk, mint amelyen az idei volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése