Mindenszentek - Halottak napja

A Mindenszentek, november elseje, a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, örömünnep, míg november másodika, a halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből általános népi megemlékezéssé.

A Mindenszentek napjában két ünnep olvad össze: a kelta újév és a keresztény minden üdvözült lélek napja.



1. A kelták hitvilága szerint a Napisten volt a munka és a pihenés jelképe, a gazdag termés biztosítója. Az újévet minden év november elsején ünnepelték, mely a nap uralmának végét, illetve a sötétség és a hideg uralmának kezdetét szimbolizálta. A kelták hite szerint ilyenkor Samhain, a Napisten a halál és a sötétség fogságába került. Erre a napra a termést már be kellett takarítani, és megfelelő módon el is kellett raktározni a télre. A hiedelem szerint Samhain október 31-én összehívta a halottakat, akik különböző formában és alakban jelentek meg előtte. A papok tüzeket gyújtottak, áldozatokat mutattak be, reggel pedig a parazsat szétosztották a családok között, hogy az új tűzzel távol tarthassák a halottakat, elűzhessék a hideget.

2. A keresztény ünnep kezdetei is messzire nyúlnak vissza: már a IV. századi Szent Efrém szíríai egyházatyánál olvashatunk róla (373), nem sokkal később Aranyszájú Szent János is megemlíti (407). Az ünnepet ekkor még május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg. A görög egyházban ennek a vasárnap neve ma is Szentek Vasárnapja. Az ünnep a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. A megemlékezés napjaként a VIII. században (741-ben) III. Gergely pápa idején jelent meg először. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette, 844-ben.

 A halottak napja későbbi eredetű. Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban, hamarosan sokfele megülték ezt a napot is, majd a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, és az értük való közbenjárás a tisztító tűz katolikus hittételén alapszik. Lelkileg vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.

Az őszi tüzes ünnephez kapcsolódó szokások: a sírokon a Purgatórium tisztító tüzét jelképező gyertyákat, mécseseket gyújtunk. Ezek a pislákoló gyertyafények nemcsak melengetik a szegény, fázós lelkeket, hanem segítik a véletlenül kiszabadult lelkeket, hogy visszatalálhassanak a sírjukba, ne kísértsék az élőket.

 A magyarlakta területeken ilyenkor kimentek a temetőkbe, rendbe tették a sírokat, virágokkal, koszorúkkal díszítették a halottak emlékére.

A néphit szerint ez azért is fontos, hogy a halottak szívesen maradjanak a nyughelyükön. Sokáig tartotta magát az a hit is, hogy elsejéről másodikára virradó éjszaka a halottak a templomban miséznek, majd amíg a harang szól, hazalátogatnak. Ezért sok helyen szokás volt az asztalon kenyeret, sót és vizet hagyni a számukra, sőt, minden helységben gyertyát gyújtottak, hogy a halottak ne tévedjenek el a házban. Egyes helyeken a sírokra vitték ki az ételt.

A népi hagyomány szerint erre a hétre munkatilalom is vonatkozott: nem volt szabad a földeken dolgozni, hogy ne háborgassák a halottakat, de nem volt szabad mosni, meszelni, káposztát savanyítani sem, helyette őröltek, kukoricát morzsoltak.

Egy másik néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott. Az égő gyertyát sem szabad más sírra tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

A Mindenszentek napi litánia II. Szentek segítségül hívása részből idézek itt két könyörgést, mindkettőben magyar szentekhez fordulhat a hívő lélek.

Papok és szerzetesek

Szent Antal,
könyörögj érettünk!
Szent Benedek,
könyörögj érettünk!
Szent Bernát,
könyörögj érettünk!
Szent Ferenc és Domonkos,
könyörögjetek érettünk!
Aquinói Szent Tamás,
könyörögj érettünk!
Loyolai Szent Ignác,
könyörögj érettünk!
Xaviéri Szent Ferenc,
könyörögj érettünk!
Páli Szent Vince,
könyörögj érettünk!
Vianney Szent János,
Könyörögj érettünk!
Bosco Szent János,
könyörögj érettünk!
Árpádházi Szent Erzsébet,
könyörögj érettünk!
Szirénai Szent Katalin,
könyörögj érettünk!
Ávilai Szent Teréz,
könyörögj érettünk!
Límai Szent Rózsa,
könyörögj érettünk!

Világiak

Szent Lajos király,
könyörögj érettünk!
Szent István király,

könyörögj érettünk!

Szent László király,

könyörögj érettünk!
Szent Imre,

könyörögj érettünk!

Szent Mónika,
könyörögj érettünk!

Istennek minden szentjei,

könyörögjetek érettünk!

Már este van. A temetők is lassan elcsendesednek, csak az emlékezés gyertyái, mécsesei világítanak.

Elcsendesedik a lélek is. Azokra szeretteinkre gondolunk, akik már nincsenek közöttünk: rokonokra, barátokra. Felidéződik egy kép, egy szó, egy mondat, egy mozdulat.

Aki nem tud kimenni szeretteihez a temetőbe, otthonában gyújhat gyertyát...

Elolvashat egy verset...

Greg Scheider: Ne állj meg sírva...

Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,
ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárnysuhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj meg hát sírva nyughelyem előtt!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!

Meghallgathat egy dalt...